Nők, akik megváltoztatták a világot

A történelem folyamán olykor nehéz volt nőként nyomot hagyni a férfiak uralta világban, és kiemelkedni a névtelenség homályából. Egyeseknek azonban felfedezéseikkel, megjelenésükkel, vagy éppen példamutató viselkedésükkel mégis sikerült bevésni nevüket az emberi emlékezet dicsőségfalára.

Jótékony legendák

Egyes nők életüket és befolyásukat mások megmentésére, megsegítésére áldozták, így nevük fogalommá vált, bevonult a történelembe. Ilyen volt Teréz anya is, aki küldetésének tekintette a szenvedők megsegítését. A híres misszionáriusnő számos kitüntetést kapott életében, többek között a Nobel-békedíjat is. A szegények körében és Kalkutta nyomornegyedében végzett munkájáért az egész világ csodálatát kiérdemelte. Nevéhez fűződik a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítása, melynek célja, hogy segítse az éhes, leprás, hajléktalan, vak vagy béna embereket, és mindenki mást, aki úgy érzi, hogy kitaszította a társadalom. Ez a törékenynek látszó, mégis rendkívül erős asszony sosem a saját érdekeit nézte, életének és törekvéseinek középpontjában mindig a szegények álltak. Iskolákat és otthonokat hozott létre árva gyermekek számára, korházakat alapított a betegeknek, és menedéket a nincsteleneknek. Halála után II. János Pál pápa negyedmillió zarándok előtt 2003-ban boldoggá avatta.

Az emberség is legalább annyira fontos eleme a hírességek megítélésének, mint a tehetség, a népszerűség vagy a szépség. Audrey Hepburnről amellett, hogy kedvessége, hibátlan stílusérzéke és tehetsége tette feledhetetlen ikonná, még élénken élnek emlékeinkben azok a képek is, amelyeken éhhalálra ítélt afrikai gyerekeknek nyújt segítőkezet. Az „őzikeszemű” állandó jelzője lett az ellenállhatatlanul bájos színésznőnek, aki nem csupán megjelenésével bűvölte el a világot, hanem emberi nagyságával is. 1988-tól Audrey nem vállalt több filmszerepet, élete hátralévő részét az UNICEF-nek és a jótékonyságnak szentelte. Éhező gyerekeknek szállított élelmiszert Etiópiába, majd Törökországba, Dél-Amerikába, Szudánba, Szomáliába és Vietnamba.

Szintén a jótékony hírességek névsorát színesíti Lady Diana, a nép szeretett hercegnője, aki nagyon hamar kivívta az emberek tiszteletét, rokonszenvét, amely halála után is töretlen maradt. Híres volt jótékonysági kezdeményezéseiről, több mint 100 jótékonysági alap munkáját segítette, emellett jelentős munkát végzett a hajléktalanok, az AIDS-esek megsegítésében. Jótékonysági munkájával válása után sem hagyott fel. 1997-ben Angolába utazott, ahol a taposóaknák mielőbbi felszedését sürgette, emellett jelentős szerepet játszott az ottawai egyezmény aláírásában is.

A tudomány nagyasszonyai

Bár hosszú időn keresztül próbálták a lányokat távol tartani a tudományoktól, napjainkra a híres tudósok listáján is számos nő neve szerepel, akik sokat tettek a tudomány fejlődéséért. A leghíresebb tudósnő valószínűleg a kétszeres Nobel-díjas Marie Curie, a radioaktivitás úttörő kutatója. Ő volt a párizsi egyetem első női professzora, és elsőnek kapott két Nobel-díjat, a fizika, illetve a kémia területén végzett munkájáért.  1903-ban professzora, Henri Becquerel felügyelete alatt Marie megszerezte a doktori címet. Később Pierre Curie, Marie Curie és Henri Becquerel együtt megkapta a fizikai Nobel-díjat, „elismerésül azért a rendkívüli szolgálatért, amelyet csoportmunkával nyújtottak a Henri Becquerel által felfedezett radioaktív sugárzás további kutatásában”.  Nem sokkal ezután a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Curie-nek adta az 1911-es kémiai Nobel-díjat is, „elismerésképpen a rádium és polónium felfedezésért, a rádium sikeres izolálásáért, és ennek a figyelemre méltó elemnek további tanulmányozásáért”. A családi hátteret figyelembe véve nem meglepő, hogy Curie idősebb lánya, Irène Joliot-Curie is kémiai Nobel-díjat kapott 1935-ben.

Persze nem a Curie család volt az egyetlen, ahol kiemelkedő női tudósok nevelkedtek. Már négyezer évvel ezelőttről is ismerünk nagy női koponyákat. Aglaonikét például sokan az első női természettudósként emlegetik. A tudós III. Szeunoszert fáraó udvarában szolgált, és csillagászati kutatásokkal foglalkozott. Jelentős felfedezése abban állt, hogy meg tudta határozni a holdfogyatkozások pontos idejét. De említhetjük akár Marie Stopesot is, aki jelentős sikereket ért el a szexuális nevelésben a 20. században. 1918-ban jelentette meg Parenthood című könyvét, melyben nyíltan beszélt a fogamzásgátlásról, születésszabályozásról és a nők szexuális elvárásairól. Az írás mellett számos, a fogamzásgátlás módszereit népszerűsítő egyesületet alapított, emellett az ő nevéhez fűződik Anglia első családtervezési klinikájának megalapítása is.

Akik keményebbek voltak, mint a férfiak

Egyes nők határozottabb, ösztönzőbb és merészebb képet mutattak magukról, mint férfi társaik. A brit II. Erzsébet királynő, a világ leghíresebb uralkodója már több mint hat évtizede ül a trónon. Sokak szerint ő a brit józan ész forrása, kedves, ám megtörhetetlen szikla viharban.

Születésekor senki sem gondolta, hogy egyszer ilyen nehéz feladat nyomja majd a vállát, hiszen nagybátyja és édesapja után csupán harmadik volt az utódlási sorban, így egy ideig gondtalanul élte az arisztokratagyerekek nem túl szokványos életét. Majd 1936 januárjában nagyapja meghalt, apjának testvére, VIII. Eduárd pedig lemondott a trónról, így hirtelen édesapja lett a király, Erzsébet pedig az első számú örököse. A kislányt Winston Churchill már gyerekként igazi egyéniségnek tartotta; a háború kezdetén még 14 éves Erzsébet első beszédét, gyermektársaihoz intézett szavait 1940-ben a BBC élőben közvetítette.  Röviddel 18. születésnapja után kinevezték állami tanácsosnak, átvett néhányat az államfői feladatok közül. Még ebben az évben az alsóház kérdést intézett a királyhoz, amelyre a korona nevében Erzsébet hercegnő válaszolt. A háború lezárulta után Erzsébet hercegnő nyilvános megjelenéseinek száma tovább nőtt. Erzsébet 25 évesen, akkor már két gyermek anyjaként lépett trónra. Számos újítás is neki köszönhető, nemcsak hivatali ügyekben, hanem protokolláris szempontból is, hiszen ma már nem elvárás a meghajlás – bár sokan továbbra is így köszöntik őt –, és a Buckingham-palota is megnyitotta – részben – kapuit a hétköznapi emberek előtt. „II. Erzsébet uralkodása csakugyan eloszlatja az utolsó előítéletet is, amit sokan éreznek a magasra törekvő nők iránt” – mondta egyszer róla Margaret Thatcher.

A Vaslady néven emlegetett brit miniszterelnök, Margaret Thatcher egy olyan időszakban vette át a kormányzást Nagy-Britanniában, amikor az ország komoly gondokkal küzdött: hatalmas volt az infláció, másfél milliós a munkanélküliség, és a szakszervezetek forrongtak. A szakszervezetek meggyöngítése, Thatcher privatizációs programja, a deregulációs intézkedések és összességében az, hogy az 1980-as években kihúzta a brit gazdaságot a gödörből, mind elismerésre késztetik a legkomolyabb kritikusokat is.

A szavak királynői

Míg egyesek megjelenésükkel, briliáns elméjükkel, vagy éppen eltökéltségükkel hagytak nyomot a világon, addig olyan is akadt, aki a szavakkal bánt mesterien. Jane Austen a 19. századi regényíró, a kritikai realizmus úttörője, olyan fantasztikus művekkel ajándékozott meg bennünket, mint a Büszkeség és balítélet, vagy az Értelem és érzelem. A könyveiben megjelenő realizmus, őszinte irónia és szociális kommentárok történelmi jelentőségű íróvá tették a kritikusok szemében. Műveiben megvilágította a nők akkor helyzetét, akik férjük befolyásától és vagyonától függtek egész életükben. Tette mindezt úgy, hogy intelligens, erkölcsileg erős hősnőket alkotott, akik abszolút kontrasztban álltak környezetükkel.

Napjaink nagy jelentőségű írónőjének mondható J. K. Rowling, a nagy sikerű Harry Potter-könyvek szerzője, aki igazi példaképpé vált nők és gyerekek millióinak szemében. Joanne Rowlingnak pályája kezdetén szembe kellett néznie a ténnyel, hogy még ma is férfivilágban élünk: első kiadója azt gondolta, nem lesz népszerű, ha már a nevéből egyértelmű, hogy nem férfi, így csak rövidítve tüntette fel keresztnevét. Az írónő a semmiből küzdette fel magát. 20-as éveiben gyakorta küzdött depresszióval és öngyilkossági gondolatokkal, miközben a maga és kislánya megélhetéséért harcolt. 1995-ben fejezte be az ifjú varázslótanoncról szóló első kéziratát, melyet több mint tizenkétszer utasítottak vissza, mire az egyik kiadó meglátta benne a lehetőséget. Azóta a becslések szerint több mint 450 millió példány kelt el a regényből. Az írónő rengeteg sztereotípiával szállt szembe, sikere vitathatatlan, vagyonát számos alkalommal fordította jótékony célokra, regényeivel pedig mindig fontos, örök érvényű üzeneteket közvetít a fiatal generáció számára.