"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Városi oázisok

Ezek a csodálatos zöld területek biztosítják a játék és a kikapcsolódás helyét a zajos és zsúfolt városok lakóinak.

A csendes, természetközeli területek tökéletes ellenszerei lehetnek a túlterheltség és kiégés érzésének, mely a betonrengeteg közelségében foghat el minket. Egy jól megtervezett park több mint egy zöld terület a városi zűrzavar kellős közepén, ettől lesz ugyanis az adott a város szerethető és élhető.

 

Park Manhattan szívében


A New York-i Central Park minden kétséget kizáróan a leghíresebb park az Egyesült Államokban. A parkot több mint 35 millió ember keresi fel évente, azonban a hatalmas több mint 800 hektáros zöld területen a látogatók még így is könnyen elférnek. Az itt található erdős területet, a Ramble-t kifejezetten madárfigyelőknek hozták létre, míg a park további részein a túrázástól a kerékpározáson át egészen a korcsolyázásig számos szabadidős tevékenységre nyílik lehetőség. Ám nem csupán a természetkedvelőknek ajánlott, hogy ellátogassanak ide, a Central Park ugyanis kulturális helyszín is egyben. A nyári időszakban rendszeresen tartanak itt koncerteket, előadásokat, emellett a művészet is kiemelt helyet kapott a parkban. Több tucat szobor és egy kéthektáros John Lennon-emlékhely várja a látogatókat. Az akkoriban még csak 770 hektáros parkot 1857-ben nyitották meg, építéséhez 14 000 köbméter termőtalajt szállítottak a helyszínre, és négymillió fát, bokrot ültettek el benne. A 19. század elején a város lakossága jelentősen megnőtt, a szigetet beépítették lakóházakkal, felhőkarcolókkal, és gyárakkal, zöld terület azonban rendkívül kevés volt. Frederick Law Olmsted és Calvin Vaux tervezőket a  többek között a korabeli temetők hangulata inspirálta a park megálmodása során.  A mélyen beépített sövényeknek és sétányoknak köszönhetően egy időre a belvárosi zajtól is megszabadulhatunk.

 

A misztikus Güell park Barcelonában

 

A színes tereknek, lépcsőknek és pavilonoknak köszönhetően a Güell park olyan, mintha egy mesekönyv lapjai elevenednének meg. A parkot az építész Güell kérésére tervezte meg, aki egy stílusos parkkal akarta megörvendeztetni a barcelonai arisztokráciát. Bár a gróf úgy tervezte, hogy egy egyedi lakótelepet hoznak létre, csupán két ház készült el. Gaudí maga lakott az egyikben – ez ma múzeum, benne a művész bútoraival és munkáival. A park ma az egyik legnagyobb turisztikai attrakció Barcelonában. A koncepció több hasonlóságot is mutat a város külvárosában található, soha be nem fejezett Colónia Güell-templommal. A park megtervezésében ugyanúgy, mint Gaudí többi alkotásán, a csempemozaik jelentős szerepet játszik. Állítólag a szállítmány darabokra törött, Gaudí tanítványa azonban még így is látta benne a lehetőséget és a szépséget, így felvásárolta az összes „selejtet”. A mozaikozás technikája ezután hihetetlen népszerűségre tett szert, és több más épületen is előszeretettel alkalmazták. Néhány euróért ma közelről csodálhatjuk meg a különleges csempéket, és ha jól megfigyeljük, láthatjuk, hogy az egyes padok burkolatába néhány verset is elrejtett a mesék építésze. 

 

Phoenix park


A Dublinban, 707 hektáros területen fekvő Phoenix park Európa egyik legnagyobb összefüggő, bekerített városi zöld terülte. Még 1662-ben alapította Írország egyik legkiemelkedőbb alkirálya, James Butler, Ormond hercege, II. Károly nevében. A parkot nagy kiterjedésű legelők alkotják, továbbá a 17. század óta 400-450 dámszarvasnak ad otthont. Jelenleg 361 növényfaj, közöttük ritka és védett növények is fellelhetők a területen, a 72 itt található madárfaj között pedig egerészölyv, karvaly és vörös vércse is akad. A park mintegy 30 százalékát fák borítják, főképp lomblevelűek, így például tölgy, hárs, bükk, illetve platán. Az 1750-ben épült Áras an Uachtaráin, az írországi köztársasági elnök rezidenciája a park középpontjában foglal helyet. Rajta kívül még sok más történelmi műemlék, épület bújik meg a területen, például a 62 méter magas Wellington-emlékmű, mely Arthur Wellesley-nek, Wellington első hercegének állít emléket, és a legnagyobb obeliszk Európában. Jó időben a Phoenix park tökéletes piknikezéshez, és sportoláshoz is.

 

Szürrealisták kedvence


A párizsi Parc des Buttes-Chaumont a szürrealisták kedvenc parkjának számított. Sophia Pagan francia fotós úgy írta le, mint egy csodálatos helyet, ahova el kell menni, és eltévedni benne. „Mindig van egy új felfedezésre váró ösvény, vagy kis eldugott zug, ahol lenyűgöző vízesésekre bukkanhatunk” – mondja a fotós. A 24 hektáros park az ötödik legnagyobb a francia fővárosban a Bois de Vincennes, a Bois de Boulogne, a Parc de la Villette és a Tuileries Garden után. A parkot 1867-ben nyitották meg, III. Napóleon idejében. Tervezője, Jean-Charles Alphand nagyon kellemes, fás, sziklás kis parkot alakított ki, miközben mesterségesen felépítettek egy 50 méter magas dombot, mellette pedig egy tavat. A park leghíresebb pontja a domb tetején a Temple de la Sibylle nevű  szentély, melyet a római Vesta-templom ihletett. Ez a hely tökéletes azok számára, akik egy kellemes sétára vágynak, de azok számára is, akik szívesen kipróbálnák a korcsolyázást, a csónakázást, esetleg a szamaragolást.



Titkos kert Rómában

 

A rómaiak imádnak hosszú sétákat tenni hétvégenként a városi parkokban, melyek közül minden kétséget kizáróan az egyik legcsodálatosabb a Villa Doria Pamphili. A név egy 17. századi villára utal, melyet ma Róma legnagyobb nyilvános parkja vesz körül. A Monteverde negyedében, egy bekerített zöld területen található lenyűgöző épület eredetileg a Pamphili családnak készült. Amikor a család a 18. században kihalt, Giovanni Andrea, IV. Doria hercegre szállt, ettől kezdve pedig csak Villa Doria Pamphiliként emlegetik. A park két fő részre osztható. A keleti felét épületek, szobrok, szökőkutak népesítik be, míg a nyugati fele inkább természetközeli, sokszínű növény és állatvilággal. Az említett villán kívül a parkban több más jelentős építészeti emlék is található, így például a  Villa Vecchia, avagy az „öreg villa”, amely már 1630 előtt is létezett, illetve a család 19. században épült személyes kápolnája. A gyönyörű környezet, a városi forgatagtól távol eső ösvények és antik szobrok közelsége korábban már olyan híres művészeket is megihletett, mint Giuseppe Vasi vagy Winckelmann. A park az antikvitás csodálatos emlékeinek gyűjtőtára, több istenszobrot és 17. századi emléket találhatunk Róma területéről. A fenyőfák és babérfák övezte parkban szerencsére csupán kevés turistával találkozhatunk, hiszen távol esik a főbb turistalátványosságoktól.