Magas sarkak vonzásában

A cipők és mindenféle lábbelik az idők kezdete óta szolgáltak a rang, a társadalmi pozíció, az anyagi helyzet jelölésére, és ugyanakkor egyéni, személyes jegyeket is elárulnak viselőjükről. A cipő kényelmi szempontjai általában igencsak másodlagosak. A nők nagyjából 80%-a vesz a méreténél egy számmal kisebb cipőt! A valós igények és fantáziaviláguk összeütközésekor leggyakrabban a vágyálmaiknak tesznek eleget. Szinte mindig annál vonzóbb egy cipő, minél távolabb áll a hasznosság és kényelem beszűkítő kereteitől. Ilyenkor nem eszköz, hanem ezen felülálló, énképüket meghatározó díszítőelem.

A legelső lábbeli a világ szinte minden táján a szandál volt. Létrehozásának nyilvánvaló célján, szükségességén és hasznosságán azonban már ekkor is felülemelkedett. Természetesen ennek sem csak a ranghoz és életvitelhez kötött lehetőségei voltak, hanem a különböző népeket is jellemezték gazdasági szokásaikon, tradícióikon át.

Ékszeres lábak az ókorban

Az egyiptomiak igen hamar, már Kr. e. 3500 körül készítettek magunknak papiruszalapú talpból és nyersbőr szíjakból szandált, védekezésül a durva talaj és a forró homok ellen. Ezek a saruk a talpat leszámítva szinte az egész lábat szabadon hagyták, de a szíjakat az egyiptomi nők már akkor ékszerekkel díszítették. A római császárnék sarujának talpát tömör aranyból öntötték ki, ezzel is jelezve jómódjukat, míg a drágakövekkel ékesített pánt igen mutatós hatást biztosított.

Tipegő nők Velencében

A velencei chopine, melynek már saját korában is turisták tömegei jártak csodálatára, éppen csak a járást nem tette lehetővé viselőjének, akit gyakran 80 centivel emelt a föld fölé, és aki még az egy helyben álldogáláshoz is két szolga segítségére szorult. Ez a lábbeli a nőt elérhetetlen magasságokba emelte, és akárcsak a fűző, minden kényelmi, gyakorlati tényezőt mellőzött. Ennek a többnyire parafából készült talpnak a divatja egyébként a 15. században szinte teljesen kimerítette az ország parafakészletét. Érdekes módon az egyházi méltóságok azért pártolták e lábbelik viselését, mert megakadályozták a nőket a kor erkölcse szerint oly bűnös elfoglaltságokban, mint a tánc.

A zsugorított lábú nők Kínában

A legtöbb ország a maga módján válaszolt a szigorú szexuális korlátokra. A szexuális passzivitás nemcsak a pornográfia, a prostitúció létrejöttében, de akár a cipők formájának változásaiban is tetten érhető. Kínában az elfedettségben rejtező erotika főként a lábra irányult. Már körülbelül a 10. században megkezdődött az a folyamat, amelynek eredményeképpen az ún. lótuszláb fétise kialakulhatott. Elsőként előkelőbb családok körében lett szokás – nyilván, ahol a lány egyetlen szerepe az előnyös férjhez menetel volt –, hogy a lány lábát, nyolcadik éve körül, lábujját a talpához szorítva szorosan elkössék. Ezt aztán minden egyes fürdés után még szorosabbra kötötték, míg mind kisebb és kisebb cipőméretet tudtak a lábára adni. A legdicsőbb lábméret, a végső cél az „Arany Lótusz”, azaz hét és fél centiméteres láb elérése volt. Ez a megnyomorított testrész lett a női erotika legvégső szimbóluma, így aprócska lábukat fehérneműszerűen finom, hímzett cipőcskékbe bujtatták.

A magas sarkak vonzása

Ma már olyan szinten megszokottnak, természetesnek hat, ha egy nő magas sarkakon, talpakon tipeg, hogy nemigen kérdőjelezzük meg, tulajdonképpen miért is vállaljuk ezt a szükségtelen kényelmetlenséget. Mi teszi a megemelt lábat olyannyira impozánssá, hogy ezt választjuk egy kényelmesebb lapos talpú cipő viselése helyett?

A chopine és lótuszlábak kapcsán már felismerhettük: adott kultúrák férfijai számára a nő megemelése, felemelése, ugyanakkor „passzivitása”, röghöz kötöttsége is vonzó. Ez a nő törékenységét, kiszolgáltatottságát hangsúlyozva bírja rá az udvarlót a védelmező, segítő magatartásra.

Mindemellett még egyszerűbb élettani, ösztönökben rejlő jelenségekre is ismerhetnek, akik az állatvilág szokásaiban keresnek párhuzamokat. Egyrészt a magassarkúban megfeszülő vádli a nő vadászösztönét növelheti, míg a spiccbe merevülő lábfej sok állatfajnál a nőstény szexuális hajlandóságának jele. Mi azonban, a magasított cipő születésétől több évezredre, már rengeteg plusz kulturális és érzelmi, ízlésbeli többlettel rendelkezünk. Ahogy haladunk az időben, egyre több és több lehetőség rejlik majd az önkifejezésre, vágyálmaink beteljesítésére a cipők végtelenjében.