"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Múltbéli divattitkok

Nem is gondolnánk, mennyi kreatív erő, bátorság és művészeti gondolat rejlik kedvenc darabjaink mögött. Izgalmas fejezetek a divattörténelemből!

A bikinitől a farmerig számos egykor ellentmondásos ruhadarabot, illetve szépségkelléket ismerünk, amelyek ma szervesen hozzátartoznak a mainstream divathoz. Bár létrejöttjüket a tervezők találékonyságának, elszántságának és lázadó szellemének köszönhetjük, kétségtelen, hogy a popkultúra tette őket naggyá és emelte a trendek élvonalába.

 

Körömlakk mint slágertermék?


Uma Thurman stílusa Miss Mia Wallace-ként Quentin Tarantino 1994-es, nagy sikerű Ponyvaregény című filmjében több szempontból is figyelemre méltó, de akkoriban leginkább a színésznő sötétvörös körömlakkja keltette fel az emberek érdeklődését. Ekkor történt először, hogy egy körömlakk slágertermék lett. Thurman a filmben a Rouge Noir, avagy a Vamp nevű árnyalatot viselte, mely megjelenése óta a femme fatale-ok egyik alapkelléke. Ez a szín ma is divatosnak számít, és nők millió viselik előszeretettel az utcán. A Ponyvaregény bemutatásának idején azonban kifejezetten szokatlannak számított, és igazi szépségforradalmat robbantott ki. Az említett körömlakkot a Chanel egykori igazgatója, Dominique Moncourtois dolgozta ki 1994-ben, állítólag a tervezőt az alvadt vér színe ihlette meg. Nem telt sok időbe, és a körömlakk után a rúzsok közt is felbukkant ez a szín. A Ponyvaregény után a Rouge Noir körömlakk lett a Chanel divatház legnépszerűbb terméke, akkoriban három hónapos várólistára kellett számítania annak, aki ilyen árnyalatot szeretett volna. Csak az első évben egymillió dollár értékben adtak el belőle, emellett a körömlakk híre még a CNN csatornán is feltűnt.

 

 

Le smoking a női gardróbban


A „le smonking”-ot, azaz az első szmokingot nőknek Yves Saint Laurent tervezte meg fél évszázaddal ezelőtt. A legendás couturier-t állítólag a francia művész, Niki de Saint Phalle inspirálta a különleges darab elkészítésében. A művész előszeretettel viselt fekete nadrágöltönyt tűsarkú cipővel. A „smoking” név még a 19. századból ered, dohányzást, dohányzóöltözetet jelent, az angolok azonban a szmokingot gyakran nevezték dinnerjacketnek, vagyis vacsoraöltözetnek is. Ebben az időszakban az előkelő urak vacsora után szívesen dohányoztak, és erre az alkalomra a frakkot könnyedebb öltözetre, szmokingra cserélték. Ez az ikonikus darab először Marlene Dietrichnek köszönhetően került reflektorfénybe. A híres színésznő cilindert, öltönyt és fehér csokornyakkendőt viselt, amikor Mademoiselle Amyt, a kabarénekest alakította. A férfias ruhadarab a női emancipáció szimbólumává vált. A nőknek ezzel lehetőségük nyílt, hogy olyan öltözetet viseljenek, amely hatalommal ruházza fel őket. A szmoking kifinomult, minimalista vonalaival az öltöny, avagy a zakó előfutára volt. A női szmoking erőteljes változáson ment keresztül, akár már hétköznap is viselhetjük, ugyanis csupán a szigorú szabásvonal emlékeztet régi önmagára. Diane Keaton, Liza Minnelli, Charlotte Rampling, Lauren Bacall és Faye Dunaway is a zakó elkötelezett híve.

 

 

A farmer

 

Egyszerű munkaruhából sokoldalú divatcikk lett, melynek népszerűsége töretlenül nő a trendkövető közönség körében. Levi Strauss nevét természetesen nem lehet nem megemlíteni a farmerrel kapcsolatban. A bajor születésű kereskedő, a farmervilág egyik legnagyobb alakja 1853-ban New Yorkból San Franciscóba költözött, hogy betársuljon két féltestvére méteráru-kereskedésébe. Nem sokkal később felkereste őt egy Jacob Davis nevű szabó, aki üzleti partnert keresett legújabb ötlete megvalósításához. Ebben az időben egyre több munkás panaszkodott a pamutnadrágokra, amelyek túl könnyen szakadtak és mentek tönkre. Davis fémszegecsekkel tűzdelte meg nadrágjait, hogy tartósabbak legyenek, és az erős pamutvásznat Strausstól szerezte be. A szabó és Levi Strauss 1873 közösen szabadalmaztatták ötletüket, és a munkaruhák egészen új kategóriáját hozták létre. Ezzel együtt megszületett a kék farmernadrág és a Levi Strauss & Co. cég. A farmer 1950-től az amerikai fiatalok kedvencévé, a lázadás szimbólumává vált. Az olyan farmerrajongó amerikai filmsztárok nyomán, mint James Dean, Marlon Brando vagy Elvis Presley, szinte minden tini ilyen nadrágra vágyott. Az 50-es évek közepén a Haragban a világgal című filmben James Dean Lee 101 Riders farmerben és piros dzsekiben tűnt fel, amivel végérvényesen stílust teremtett, azóta ez a kombináció a férfiruhatár elengedhetetlen tartozéka. A 80-as években a farmer meghódította az egész divatvilágot. 1981-ben Calvin Klein megteremtette a designer farmer fogalmát, elindította útjára első farmermárkáját.





Az androgün


Az androgün stílusirányzatot mindig is érdeklődés és intrika vette körül. Ahogy a társadalmi határok megváltoztak, a férfi-női határok is kezdenek néhol elmosódni, ami a divat egy teljesen új, különös arcának kialakulásához vezetett. A női gardróbokat egyre inkább uralmuk alá veszik a férfiaknak szánt darabok. A történelemkönyvek tele vannak olyan példákkal, amelyek az androgün mozgalom előretörését vetítik előre. Számos olyan nagy személyiséget említhetünk, köztük Beau Brummelt, David Bowie-t, Coco Chanelt és Marlene Dietrichet, akik nem féltek megtörni a konvenciókat, és fellázadtak a társadalmi normák ellen. A második világháború után fordulat következett be a divatban is, a nők egyre többször viseltek nadrágot a munkában és a hétköznapokban egyaránt. 1977-ben következett be aztán az igazi áttörés. Ralph Laurent felkérték, hogy tervezze meg a jelmezeket Woody Allen nagy sikerű Annie Hall című filmjéhez. A főszereplőt alakító Diane Keaton végül a tervező által megálmodott férfias szetteket viselte a mozivásznon, melyek laza ingek, tweedmellények, Fedora kalapok, nyakkendők és túlméretezett gyapjúnadrágok kombinációjából álltak össze. Annie Hall egyik napról a másikra igazi divatikonná vált, és az általa viselt férfias ruhák hatalmas népszerűségre tettek szert a nők körében.

 

 

Fémes csillogás


Manapság a fémes, arany-, ezüst- és bronzfényű ruhadarabok kifejezetten népszerűnek számítanak. Ezeket az árnyalatokat egy ideje már a jövő jelképeként ismerjük a sci-fi filmek, és Jules Verne regényeinek köszönhetően. Az ezüstös, metálos színvilág először az 1930-as világkiállításon jelent meg, de csak 1960-ban lett igazán népszerű. A hidegháború riválisai, az USA és a Szovjetunió szoros versenyt folytatott egymással az űrutazást illetően, ennek eredményeképp pedig az amerikai kreatívok a jövő és az űr megszállottjaivá váltak, munkájukkal azt próbálták megjósolni, milyen is lesz egyszer az élet az űrben. Olyan filmek születtek a témában, mint az 1964-es Dr. Strangelove, vagy az 1968-as 2001: Űrodüsszeia. Két tervező különösen élen járt az „űrdivatban”. A francia couturier, André Courrèges 1964-es kollekciója a Moon Girl, vagyis Holdlány nevet kapta. Az említett ruhákkal a designer azt próbálta megmutatni, hogyan öltözködnek majd a divatkövető nők az űrben. A ruhák között nagy szerepet kaptak az ezüstös miniruhák és a holdjáró stílusú cipők. Pierre Cardin szintén az űrutazáshoz tervezett darabokat, amelyek jellegzetesen fémes árnyalatokban csillogtak.