Az átváltozások bajnoknője

A legnagyobb természetességgel mer és tud ártatlanságot, védtelenséget, vagy éppen dominanciát sugallni, testi-lelki perverziókat megeleveníteni. Az orgánuma dallamosan metsző, a tekintete egyszerre sejtelmes és lesújtóan kritikus. Kevés nála formálhatóbb, képlékenyebb, ráadásul intelligensebb európai színművész/nőt látni. És kevesen mondhatják el magukról, hogy a múló idő olyan kegyes hozzájuk, mint Isabelle Anne Madeleine Huppert-hez.

Kortalan, sminktelen, póztalan. Ezernyi apró szeplő tarkítja keletiesen széles arcát. Natúr vörös haja kacéran játszik az elmúlással. Civilben szinte észrevétlen. Termete apró, véleménye határozott, zenei, irodalmi (szlavisztikát tanult, az orosz romantika a kedvence) ízlése kifinomult; irigylésre méltó kozmopolitasággal szeli át meg át a mozi vizeit, négy kontinens filmeseivel dolgozott már együtt. A castingokat kerüli, Jane Campionra megsértődött, mert próbafelvételre hívta A zongoraleckéhez. A párizsi bal parton bárki megtalálja, aki kíváncsi rá.

Négy kontinensen keresztül

Cartier-Bresson, Avedon vagy Newton művészi fotóiról, amelyekből tekintélyes kiállítás is készült 2005-ben New Yorkban, ugyanez a légiesség, besorolhatatlanság sugárzik. Az egyik pillanatban érzelmileg korlátolt nő, aki anyja halálos ágya mellett a saját elrontott házassága romjait siratja a Szerelemben. A következő megjelenése már a szerelmi megszállottságtól túlfűtött rendfőnöknőé. Vallási emelkedettsége sérthetetlenségéből földre zuhanva visszanyeri sebezhető, törékeny emberi valóját, amikor beleszeret a kolostor novíciájába Az apáca című filmben. Nem sokkal korábban még Marguerite Duras nehéz természetű anyjának a mezébe bújt a fülledt hangulatú Gát a Csendes-óceánon feldolgozásában. Aztán Brillante Mendoza „ejtette túszul” a Fülöp-szigeteken egy túszdrámában. A soron következő állomás Ausztrália, ahol Cate Blanchett-tel a színésznő művészi igazgatása alatt álló színházban (Sydney Theatre Company) Genet Cselédek című drámáján osztozik.

Bármit képes vagyok elhinni róla

Déjà vu – mondhatná Claude Chabrol A szertartás című filmjére, Genet klasszikus feldolgozására gondolva, melyért számos díjat kapott. „A tekintete egy bűnözőé, bármit képes vagyok elhinni róla” – e szavakkal élcelődött vele mozis nagybácsija, Chabrol, akivel hét közös filmet jegyez.

Az értelmiségi miliő, a művészi pedigré mondhatni adott volt Isabelle pályakezdéséhez. Édesanyja gimnáziumi angoltanárnő, amúgy kiválóan zongorázott. Apai szülei Eperjesről vándoroltak ki először Amerikába. Huppert papa széfeket gyártott Franciaországban. Rémy fia vitte tovább a családi vállalkozást. A lányok, összesen négyen, az irodalom, a színház, a film, a szociológiai felé vették az útjukat. Isabelle a maga orosz lelkületével kiválóan hozta az elvágyódó csehovi lányalakokat. Nem véletlen, hogy a versailles-i, majd párizsi konzervatóriumban rendre megtalálták a hasonló szerepek. A Sirály Nyinája, a Három nővér Másája. Olyan rendező legendák egyengették az útját, mint Antoine Vitez vagy Robert Hossein.

Budapesten is!

Nagy felütéssel indult a moziban, első főszerepét A bíró és a gyilkosban alakította Philipe Noiret jegyeseként. Egy szintén társadalmi érzékenységű film, a Csipkeverőnő emelte őt kortársai fölé a maga érzékenységével, különcségével, titkaival. És onnantól hosszú sorban álltak a francia hatszög és Európa rendezői, hogy megnyerjék őt maguknak. Maurice Pialat-nál eljátszotta Lulut, Jean-Luc Godard-nál a Mentse, aki tudja az életétet, Charbol filmes univerzumának központi alakjaként hol a Violette Nozière, hol Bovaryné, hol A szertartás postáskisasszonyának bőrébe bújt. Fagyos téli napok, szürke város emlékét őrzi Budapestről, amikor először járt nálunk Mészáros Márta Örökség című filmjének forgatásán.

„A második Elfújta a szél reményével indultunk, botrányba fulladtunk” – kommentálja Isabelle minden idők egyik legnagyobb mozis fiaskóját, A mennyország kapuját Michael Ciminóval. Egy biztos, a hollywoodi karriernek még az árnyéka is elkerülte, holott Huppert soha nem titkolta: „Szeretem az amerikaiak derűjét, napfényes szemléletét.” A független filmes Hal Hartley-től kárpótlást nyert a pornó regényeket író ex-apáca szerepével az Amatőrben. 
Közben Európa folyamatosan igényt tartott a színpadi képességeire. A legnagyobbakkal dolgozott, Peter Zadekkel, Bob Wilsonnal, Jacques Lassalle-lal, Claude Régyvel. A zsinórpadlásról lógott a Johanna, a máglyánban, Virginia Woolf Orlandójává változott, máskor meg Médeává vagy Ibsen Nórájává.

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy nem kenyere a humor, vagy nincs komikus vénája, győződjék meg az ellenkezőjéről François Ozon a tengerentúlon is kasszasikert aratott zenés fekete komédiájában, a Nyolc nőben. Valósággal remekelt a titokban erotikus kalandokra éhes aggszűz szerepében.

Michael Haneke újraírta

Pályafutása legnagyobb visszhanggal kísért alakítása is a mozihoz fűződik. Már-már úgy tűnt, hogy a decens, ötvenhez közeliek táborát szaporítja, amikor az ezredfordulón Michael Haneke átírta Isabelle image-át. Rábízta ugyanis az irodalmi Nobel-díjas Elfriede Jelinek antihősnőjét A zongoratanárnőben. Ő pedig nem félt a mind érzelmileg, mind szexuálisan elnyomott figura jeges szadizmusától. Nyolc évvel A zongoratanárnő nemzetközi „turnéja”, fesztiválfogadtatása után Huppert elnökölte, negyedik női filmesként a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált (Françoise Sagan, Jeanne Moreau és Liv Ullman után). És komoly befolyást gyakorolt a versenyzsűrire, hogy alkotói barátsága, hálája jeleként Michael Hanekének adományozták 2009-ben az Arany Pálmát A fehér szalag című filmjéért.

Antisztár

Egyes rendezők az intellektualizmusáért és az intuitív jelenlétéért szeretik Isabelle-t. „Még mindig jobb, mintha butának tartanának” – szokta mondani. Változatlanul antisztárként „rója” a moziköröket, habár a szótárából hiányzik a rutin, a megszokottság. Nemsokára először áll David Cronenberg kamerája elé a francia mozi gyűrött képű művész fenegyerekével, Denis Lavant-nal a Body art című filmben. És hogy a rendhagyó választásaihoz hű maradjon, a francia irodalom és film női Sade-jaként elhíresült Catherine Breillat önéletrajzi filmjében magát az írónőt, rendezőnőt kelti életre. Kool Shen rapsztárral osztozik egy valós történetben: Breillat-tól forgatókönyvírás címén sok ezer eurót kicsalt egy Hollywoodban is ismert szélhámos, bizonyos Christophe Rocancourt. Breillat közben agyvérzés miatt tolókocsiba kényszerült, a férfi magához vette, és az „ápolásért” további tekintélyes összegektől szabadította meg.

„Ha az ember közelebbről megismeri Isabelle-t, láthatja, hogy nagyon gyermeki, igényes, éber és kíméletlen önmagával szemben. A barátság nem játszik szerepet művészi választásaiban. Az egyetlen színésznő, aki képes egyfajta kamaszlétből a durvaság legmélyéig eljutni anélkül, hogy ez nyomot hagyna benne. Hirtelen lép ki és be a szerepeiből” – mondja Breillat.

A család, még a felmenői is tabutéma Huppert számára. Harminc éve ugyanazzal a férfival él; férje Ronald Chammah filmrendező, producer, akitől három gyermeke született: Lola, aki maga is színésznő (a Copacabana című filmben nemrég együtt játszottak), Angelo és Lorenzo.

„Akik hozzám tartoznak, azokat nem akarom kiadni másoknak. Az egyetlen dolog, ami valóban érdemes arra, hogy átadjuk, az érzelem azok iránt, akiket feltétel nélkül szeretünk.”

Fotó: Wikipedia