"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Egy problémás generáció sztárjai

Igaz a Pán-Péter generáció a saját vágyait kergeti, de ennek egyre több globális értékű eredményét tapasztalhatjuk.

A húszas éveiben járó korosztályra rájár a rúd. Szűkülő lehetőségek, munkanélküliség, bizonytalan jövőkép, és ha ez nem lenne elég, az újságírók sem kímélik őket, szinte mindennapi jelenséggé váltak az egész generáció „életképességét” megkérdőjelező cikkek.  A The New York Times What Is It About 20-Somethings (Mi van ezekkel a huszonévesesekkel?) című cikkében hosszasan fejtegeti a generáció életmódjának társadalomra gyakorolt hatásait: a kései munkába állás és családvállalás káros következményeit, a szülőkre nehezedő terheket.

 

 

 Girls, a HBO sorozata a húszonéves nők megpróbáltatásairól
Fotó: www.independent.co.uk

 

A „soha fel nem növő nemzedék” azonban a saját helyzetét is megnehezíti, egyre többet írnak a Quarter Life Crisis (kapunyitási pánik) jelenségről. Az elmélet szerint a kilépés a „való életbe” annyira bizonytalan és ijesztő a legtöbb fiatal számára, hogy a lehető legtovább igyekeznek elkerülni, vagy csak hatalmas feszültségek árán képesek beállni a mókuskerékbe. Ezekre az információkra támaszkodva könnyen kijelenthetnénk, hogy a huszonévesek elkényeztetettek és felelőtlenek, akiktől semmi jót nem várhatunk. Mielőtt azonban elhamarkodott következtetéseket vonnánk le, ismerjünk meg közelebbről néhány fiatalt, akik újító elképzeléseikkel és kitartó munkájukkal máris betörtek a design világába.

 

Harminc alatt a csúcson

 

A tekintélyes Forbes magazin 30 under 30 (Harmincan harminc alatt) évente megjelenő (design és művészet szekcióval) összeállítása bizonyítja, nemcsak hogy léteznek sikeres fiatalok, de az üzleti élet szereplőinek is megéri odafigyelni rájuk. Hiszen bármelyik pillanatban kirobbanhat belőlük az a világrengető ötlet, amire előttük senki sem gondolt. Legjobb példa az informatika világa, amely fénysebességgel haladó fejlődése miatt egymás után szippantja be az ifjú elméket. A számítógép előtt felnövő, nemritkán autodidakta fiatalok hamar az iparág keresett szereplőivé váltak. Jól példázza ezt a hongicat.com designoldal összeállítása , amelyben 15, web-designban és grafikában tevékenykedő fiatalt mutattak be a világ minden tájáról, akik kreativitásukkal és tehetségükkel máris előkelő ügyfélkört tudhatnak a hátuk mögött. A lista legfiatalabbja a 15 éves angol Ben Bate,aki fiatal kora ellenére több neves céggel dolgozott együtt.

 

A bloggerből lett sztártervező és az újrahasznosított rágógumi esete

 

Nehogy azt higgyük azonban, hogy kizárólag az informatika az a terültet, ahol a fiatalok eséllyel rúghatnak labdába. A globális kihívásainkra is új megoldásokkal szolgáló innovatív ötletekre ugyanis egyik szektor sem mond nemet. Anna Bullus , a brit Brighton Egyetem 3D design szakos hallgatójaként, 25 évesen rukkolt elő ötletével, amely egy igen kellemetlen, környezetkárosító problémára adott választ: az eldobált rágógumikra. Bullus egy máig titokban tartott eljárással a rágógumit olyan anyaggá alakította, amellyel újrahasznosíthatóvá válik, az előállított anyagból pedig rágógumigyűjtő kukákat készített. A fiatal hölgy azóta már saját, ezzel foglalkozó cégét is megalapította.

 

Fotó: www.fastcompany.com 

 

Az amerikai tervezőnő, Zana Bayne története, igazi 21. századi sikersztori. Bayne 24 évesen robbant be a köztudatba blogjával,amelyben saját öltözködési stílusának változását dokumentálta. A blog sikere belépőként szolgált a divat világába, Bayne egyedi bőrkiegészítőit mára olyan hírességek vásárolják, mint Madonna vagy Lady Gaga.

 

Kiváló ugródeszka: a designverseny

 

Mindez szép és jó, de mi a helyzet a hazai fiatalokkal a design terén: nekik is teremnek babérok vagy a siker csak külföldön érhető el? Nem létezik egyszerű válasz erre a kérdésre, hiszen a magyar designpiac meglehetősen kicsi, s ha csak arra épít valaki (főleg egy pályakezdő, aki nem rendelkezik bejáratott ügyfélkörrel), az gyakran egyenlő a szakmai öngyilkossággal. Tehetséges fiataljaink kiemelkedő teljesítményükkel azonban már többször, az országhatárokon kívül is felhívták magukra a designvilág figyelmét. Szabó Levente még a MOME-re járt, amikor 2007-ben megnyerte az designer hallgatók számára minden évben meghirdetett nemzetközi designversenyt, az Electrolux Design Labot. A designer mosógép ötlete több mint 400 közül bizonyult a legjobbnak a versenyben, amelynek témája 2007-ben a Green Design, tehát a környezettudatos tervezés volt. A győztes mosógép ezt a követelményt kiválóan teljesítette, hiszen a tervező a mosódió használatát értelmezte újra. A pénzjutalmon kívül Szabó Levente egy hat hónapos gyakornoki lehetőségben is részesült az Electroluxnál. A történet azonban itt nem ért véget, ugyanis a gyakorlati idő lejártával a magyar tervező állást kapott a cég olasz designközpontjában. Az idei, városi életformát központba állító fordulóban Csernátony Fanni személyében újból szoríthatunk magyar versenyzőnek, hiszen a fiatal tervezőnő már a húsz középdöntős között van. 

 

A designmenedzsment jelentősége és a giliszták

 

Nem csak versenyeken keresztül vezet az út a nemzetközi karrierhez. A 26 éves formatervező, Csire Géza saját költözéséből kiindulva (amikor új albérletbe költözött, csak egy szivacsmatracot vitt magával) álmodta meg az azóta nemzetközi karriert befutott termékét, a paq chairt. A multifunkcionális, ágyként és székként is használható darab kétségkívül kreatív találmány, de nem csak ezzel vívta ki a méltán megérdemelt sikereit. Csire Géza ugyanis a magyar megszokástól eltérően profikra bízta a marketinget: együttműködésének köszönhetően a BBDM művészeti menedzsmenttel széke már egy tucat országban kapható.

 

Fotó: www.paqchair.com

 

Nem Magyarországról indult, de tipikus 21. századi történet a magyar származású Tom Szaky start-up cége, a TerraCycle. Tom Szakyban még princetoni gólyaként merült fel a cseppet sem gusztusos, de annál környezetkímélőbb ötlet: a gilisztaürülék alapú trágya előállítása. És, hogy mi

köze mindennek a designhoz? A cég folyamatos fejlődés után 2008-ban jutott el jelenlegi főprofiljához a szponzorált hulladékhoz: a fogyasztók gyűjtötte, eredetileg nem újrahasznosítható hulladékból környezettudatos tárgyakat készítenek. Az Amerikában több helyen forgalmazott, újrafeldolgozáson alapuló termékcsalád mára igen népessé nőtte ki magát. Választhatunk például az üdítőital-csomagolásokból előállított kollekcióból  vagy a csipszzacskóból készült termékekből is. A cég 2012 óta Magyarországon is működik, jelenleg csipszzacskókat és cigarettacsikkeket gyűjthetünk velük, szorgalmunkért pedig azt a non-profit szervezetet illeti pénzjutalom, amelyet mi választunk.

 

 

Fotó: www.mdlzcollaboration.com

 

A kivétel erősíti a szabályt?

 

A fenti példák bizonyítják, hogy míg más szakterületen elvárás az akár évtizedes tapasztalat, a design világába teljesen pályakezdőként vagy egyetemistaként is be lehet törni. Talán éppen a design folyamatos megújulási kényszere és innovációigénye az, ami esélyt ad a fiataloknak, hogy friss ötleteikkel koruk ellenére is komoly sikereket könyvelhessenek el. A terméktervezés sosem állhat le, és az egyik legnagyobb vásárlóerőt még mindig az újdonságok jelentik, az olyan termékek, amelyek egy kreatív csavarral teljesen felülírják az adott tárgycsoportról alkotott elképzeléseinket. Nem szorul magyarázatra, hogy milyen nagy előnyben vannak azok a cégek, amelyek pörgős fiatalokkal dolgoznak, az ifjú tervezők ugyanis fénysebességgel reagálnak a gyorsan változó és folyamatosan új igényeket támasztó világunkra. A design azon küldetése, hogy reflektáljon környezeti és társadalmi problémáinkra szintén kinyitja a kaput a fiatalok előtt, hiszen globális kihívásainkat ők már más szemmel nézik, mint az előző generációk. A kérdés csak annyi, hogy vajon elegendők-e ők ahhoz, hogy az egész generáció versenyképességéről alkotott véleményt felülírják.