"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Amíg az egyház el nem választ

Ha szcientológia, akkor Tom Cruise. A sztárszínész sorsa évtizedekkel ezelőtt összefonódott a hírhedt egyházzal.

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy rendkívül gonosz galaktikus vezér, bizonyos Xenu, aki 75 millió évvel ezelőtt több millió alattvalóját lefagyasztotta. A testeket a Földre szállította, vulkánokba dobta, majd hidrogénbombával felrobbantotta. A kiszabaduló lelkeket egy speciális szerkezettel összegyűjtötte, és különleges 3D mozikban agymosásnak vetette alá. A gazdátlanná vált thetánok végül a földi emberekben találtak új burokra, megfertőzve őket félelmekkel, frusztrációkkal és egy hamis valóság illúziójával.

 

 

A mester

 

Ha a történet épp olyan merésznek tűnik, mintha egy sci-fi szerző agyából pattant volna ki, az nem a véletlen műve. Lafayette Ron Hubbard, a szcientológia egyház alapítója valóban több tucatnyi tudományos fantasztikus regényt írt, mígnem 1950-ben kiadta élete főművét, a Dianetikát (alcíme: A szellemi egészség modern tudománya). A könyvben leírt módszerek segítségével szerinte legyőzhetőek az irracionális félelmek, frusztrációk és a pszichoszomatikus betegségek. Ezekre a tanokra építve Hubbard 1953-ban megalapította a szcientológia egyházat, amely tagjait azzal kecsegteti, hogy segít felszabadítani elméjüket és testüket az elnyomás alól, hogy megtapasztalhassák a teljes szellemi szabadság állapotát.

A jelölt első lépésben egy „auditáláson” vesz részt, vagyis az e-meter nevű, hazugságvizsgálóra hasonlító szerkezet segítségével kikérdezik egész addigi életéről, beleértve a legintimebb, személyes titkait is. Az ekképpen megtisztult delikvens lehetőséget kap rá, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében részt vegyen úgynevezett operatív thetán (OT) képzéseken, amelyekből nyolc elérhető szint létezik. A Xenu-sztorit, vagyis a tanok mögötti nagy, misztikus igazságot csak az O.T. III-as szintet elérők ismerhetik meg, akik addigra már súlyos összegeket áldoztak szellemi épülésükre.

 

Megrendült birodalom

 

A jól működő rendszerbe azonban a 90-es évek közepén hiba csúszott: oknyomozó riportoknak és egy internetes fórumcsoportnak hála a szcientológia legféltettebb titkai nyilvánosságra kerültek. A szervezet ellentámadásba lendült, jogi eszközökkel és magánnyomozók segítségével próbálta ellehetetleníteni a kritikusait, de már akkor nyilvánvaló lett, hogy szélmalomharcot folytat. Mára a helyzet súlyosbodott, az utóbbi években sorra lépnek ki magas rangú vezetők a szervezetből, és nem átallják feltárni a sokak által közönséges szektának tartott egyház sötét ügyleteit. A népszámlálási adatokból ráadásul az derül ki, hogy csökken a tagok száma: 2001-ben 55 ezren vallották magukat szcientológusnak az Egyesült Államokban, 2008-ban már csak 25 ezren. (Az egyház saját adatai szerint világszerte 8 millió hívük van.) És ha mindez nem lenne elég nagy csapás a számukra, tavaly nyáron leghíresebb tagjuk, Tom Cruise elvált feleségétől. Hogy mi köze a szervezetnek a hollywoodi színész magánéletéhez? Nagyon is sok.

 

Hollywoodi tanítványok

 

Cruise fontosságának megértéséhez egészen a kezdetekig, 1955-ig kell visszamennünk. Hubbard már ekkor felismerte, hogy a művészvilág, a sport és a politika nagyágyúinak beszervezése kiváló  eszköz az egyház népszerűsítésére, ezért létrehozott Hollywoodban egy Celebrity Centre-t. A máig működő intézmény falai közt olyan sztárok fordultak meg az elmúlt évtizedekben, mint John Travolta, Priscilla Presley, Juliette Lewis, Kirstie Alley, Jason Lee vagy Giovanni Ribisi. Népszerűség és befolyás tekintetében azonban egyikük sem vetekedhet Tom Cruise-zal, aki nemcsak, hogy lelkes képviselője a szervezetnek, de egyben a vezető, David Miscavige személyes jóbarátja is. Nem meglepő tehát, hogy az egyház számára létfontosságú a szupersztár körön belül tartása érdekében szinte bármire képesek. Akár még arra is, hogy személyesen gondoskodjanak partnerről a színész számára.

 

A teljes cikk a La femme 2013. nyári számában olvasható.