Az ébredés művészete

A legtöbb ember számára minden reggel ugyanolyan szenvedéssel indul: az ébresztőórát újabb és újabb időpontra állítgatják, ameddig még megoldható, hogy nagy sietve még éppen beérjenek a munkahelyükre. Sokan egész életükben azon töprengenek, milyen mások lennének a mindennapjaik, ha a 6 órás reggeli ébresztőre kipattannának az ágyból, mint a jó katona. Vajon boldogabbak lennénk? Mennyivel több feladatot tudnánk elvégezni? Vagy éppen hány felesleges kilótól szabadulhatnánk meg egy-egy hajnali edzőtermi látogatással? 

A napkeltétől valamiért emberek milliói idegenkednek. A britek többségének ébredés után legalább 15 perc kell ahhoz, hogy embernek érezzék magukat. Könnyű lenne feltételezni, hogy ez egy a modern megpróbáltatások közül, végtére is napjainkban stresszes életet élünk. Ugyanakkor mindenki ismer olyat, aki ki tudja használni azt a reggeli extra pár órát, egyszerűen csak azért, mert gyorsan és fájdalommentesen jut át az alvásból az ébredésbe.

A Cornell Egyetem szociológusai, akik 84 országban vizsgálták a közösségi oldalakra feltett üzeneteket, azt találták, hogy a felhasználók 16 százaléka korán kelő, ami számos pozitív hatással jár. Ezek az emberek sokszor sikeresek, Margaret Thatcher például híres volt arról, hogy mindössze 4 órát aludt, mialatt miniszterelnök volt, Anna Wintour pedig, a Vogue főszerkesztője, mindennap hajnali 5 órakor kel, először teniszezik, majd átnézi az aznapi szerkesztőségi feladatokat.

Őseink mint meghatározó erő

A kutatások szerint a hajnali pacsirta és éjjeli bagoly felosztás alapja az evolúcióban gyökeredzik. A korai kőkorszakban állítólag a korán kelők gyűjtögető munkát végeztek, míg az éjjeli baglyok este őrt álltak. Azok, akik egyik kategóriába sem estek bele, nyugodtan alhattak annak tudatában, hogy a szükségleteiket mások biztosítják. Később, miután a vadászó-gyűjtögető életmódról az ember átállt állattartásra és növények betakarítására, a korán kelők egyre hasznosabbak lettek, míg az esti preferenciával megáldott embereket egyre kevésbé tartották szorgalmasnak.

Tekerjünk előre néhány ezer évet, és kiderül, hogy mára tízből csupán egyetlen ember maradt, aki a korán kelő kategóriába tartozik – állítja Michael Smolensky és Lynne Lamberg legújabb kutatásaiban. Minden ötödik ember éjszakai bagoly. Ez a tendencia még az állatoknál is megfigyelhető: az Octodon degu nevű rágcsáló természeténél fogva napközben aktív, az Észak-karolinai Egyetem tudósai így gyakran használják a biológiai óra tanulmányozásához. A tudósok megállapították, hogy a 49 egyedből mintegy 10 volt reggel aktív típus, amelyek a tevékenységi csúcsot 7 órakor érték el. Minden ötödik ugyanakkor az esti kategóriába tartozott, és a legnagyobb aktivitást 21 órakor mutatta. A többi egyedre a kettő közötti volt jellemző. Más szóval, ők is ugyanúgy viselkednek, mint mi, leszámítva a reggeli kávét.

Így születtünk?

De mégis mi az, ami a hajnali pacsirtákat hajtja? Valóban a gének döntik el, hogy reggel kipattan a szemünk, vagy félálomban hozzákapcsoljuk magunkat a koffeines tartályhoz? Valójában a jelenség az agyunkban lévő órához kapcsolható, amely a szervezet menetrendjének szinkronizálásáért felelős cirkadián ritmust szabályozza. Ez a ritmus jelentős eltéréseket mutat, a korán kelőké gyorsabb, így ők este fáradtabbak és gyorsabban elalszanak. Az éjszakai baglyok testi órája lassabban halad. Körülbelül 50 százaléka az emberi tulajdonságoknak velünk születik: ahogy magasak vagy éppen alacsonyak leszünk, pontosan úgy határozza meg a genetika a hajnali pacsirta és éjjeli bagoly jellemzőinket. Egyszóval az, hogy néhányan rosszkedvűnek, vagy éppen tehetetlennek érezzük magunkat egészen addig, amíg hozzá nem jutunk a reggeli kávéhoz, nem feltétlenül a mi hibánk, könnyen okolhatjuk szüleinket és a géneket.

Cary Cooper szervezetipszichológia-professzor a szülői felelősséget egy lépéssel tovább viszi. Szerinte ugyanis mindannyiunkban vannak bizonyos energiaszintek, amelyek különböző időpontokban változnak, szervezetünktől függően. Ugyanakkor mindebben a szocializációnak is nagy szerepe van, a nevelés és az életmód, amelyet szüleinktől kapunk, jelentős befolyással lehet a folyamatra.

A nők most is másképp működnek, mint a férfiak

Ám ha mindez nem volna elég, komoly különbségek mutatkoznak nemi szinten is. A Harvard Egyetem egyik tanulmánya bebizonyította, hogy a nők inkább a korán kelők kategóriáját erősítik, ugyanis belső ritmusunk átlagosan hat perccel gyorsabb, mint a férfiaké. A nők emellett folyamatosan küzdenek belső korán kelő órájukkal, és éjjeleket dolgoznak át, csak azért, hogy teljesítsék mind családi, mind munkahelyi kötelességüket, ahelyett hogy korán lefeküdnének. Ez a gyorsabb óra felelős egyébként azért is, hogy 50 százalékkal több nő, mint férfi szenved álmatlanságban, ezért többször kialvatlanok.

Az alvás tudománya

Bár a genetikai tényezőkön nem változtathatunk, a kutatók szerint az ébredés időpontjaival érdemes kísérletezni. Többnyire elegendő lehet, ha a nehezen kelők ébresztőórájukat egy félórával korábbra állítják be. Ez azért fontos, hogy kitapasztaljuk, a reggeli órákban mikor nem olyan mély az alvásunk. Az alvás szakaszai, a kevésbé mély és mély szakaszok, 90 percenként változnak, és az utóbbi szakaszból különösen nehéznek bizonyulhat az ébredés. Ha mégsem találnánk meg a számunkra megfelelő időpontot, speciális ébresztőóra is segíthet a problémán, amely követi az alvás fázisait. Az ilyen óra jegyzi az alvó ember mozgását, és képes a kevésbé mély és mély alvási szakaszok elkülönítésére. Ez segíthet, hogy ne a legmélyebb álmunkból kelljen hirtelen magunkhoz térnünk. Emellett a kutatók azt is fontosnak tartják, hogy aki csak teheti, kerülje az éles vekkerhangot, helyette válasszon inkább egyre erősödő fényekkel ébresztő órát, a fokozódó fény hatására ugyanis az emberi szervezet lassan és nyugodtan ébredezik majd. A tudósok szerint az is optimális megoldásnak számít, ha halk, rádiós vagy zenés ébresztőt választunk.

A siker kulcsa az ébredésben rejlik?

Christoph Randler kutatása szerint a hajnali pacsirták átlagban jobb jegyeket kapnak az iskolában, jobb egyetemre kerülnek be, ez egyben az elhelyezkedés esélyét is növeli. Az ilyen emberek a problémákra is jobban fel vannak készülve, ami jelentős előny lehet a munkahelyen.