Az élete alapvetően a tanításról és a tudo­mány­ról szól. Az egyetemen biokémiát tanít, kutatásaiban pedig nagy reménységet jelen­te­nek az időskori agykárosodással kapcsolatos felfedezései.

Általános orvosi diplomát szerzett 1973-ban, de hamarosan a gyógyszerészeti inté­zetbe ke­rült, majd rövid idő múlva a SOTE II. sz. Ké­miai-biokémiai Intézetében foly­tat­ta tevé­keny­ségét. Az oktatói ranglétrát végigjárva idő­vel tanszékvezetői és egyetemi tanári kinevezést kapott. Két időszakban, a kilenc­venes évek vé­gén, azután pedig 2003 és 2009 között volt a Semmelweis Egyetem tu­dományos rektorhe­lyet­tese. Közben folya­ma­tosan tanított.

„Az én befolyásom semmi esetre sem azt jelenti, hogy lobbierőm van, hogy kijáró ember lehetnék. Az én be­fo­lyá­som az előadóteremben érvényesül. Mert az fogja meg a hallgatót, ha az előadó személyi­sé­ge is jelen van. Ilyen értelemben feltétlenül befolyással vagyok a hallgatóimra” – mondja.

Maga is rengeteget tanult, első generációs értelmiségi, még felnőttként sem restellte az

ismeretszerzést, így mélyedt el a számí­tás­techni­kában és alkalmazásaiban. Ez a lan­ka­dat­lan kitartás jellemzi kutatói pályáját is. Volt Széc­he­nyi-ösztöndíjas. Vendégkutató­ként dolgozott Londonban és New Yorkban is. 2000-ben lett a Magyar Tudományos Aka­démia tagja (ma a

tudományos testület háromszázhatvanöt tagja közül huszonkettő nő). Ádám Veronika szerint az orvosi terü­le­ten őelőttük harminc évig nem volt nő az aka­dé­mikusok között. „Az én életem feltét­lenül a tudományról is szól – folytatja a megkezdett gondolatmenetet. – Ilyen értelemben véve a befolyás azt jelenti, hogy a kutatásaink beépülnek egy nemzetközi közösség mun­ká­­jába. A publikációinkat sok ember olvassa, be­­­il­leszti a maga munkájába, így az én szűk szak­mai tevékenységem, azt remélem, be­fo­lyás­sal van a tudományos közéletre.”

Kutatási területe most az idegek oxidatív károsodásának tanulmányozása. Munkacsoport­jával még az ezredforduló tá­ján az agyérrend­­szer­rel kapcsolatos idős­kori betegségek molekuláris mechanizmusait kezdték el vizsgálni. Így az Alzheimer-kórt, a Parkinson-kórt is befolyásoló oxidatív stressz okait, s e területen értek el a tudományos világban igen komoly visszhangot kiváltó eredményeket. „Amit csinálunk, az nyilván a jövőnek szól. A tudomány ebből a szem­pontból csodálatos: mert legyen bármilyen kis vagy nagy dolog, ami igaz, az beépül az egye­­­temes tudásba, így válik egy szemmé a hosszú láncban. Itt marad a világnak, amikor az ember már régen nincs jelen.”