"Pesti festőnövendékből lett az egyik legjobb párizsi díszlettervező, majd hollywoodi art director: Trauner Sándor."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Trau, az álomfúvó

Pesti festőnövendékből lett az egyik legjobb párizsi díszlettervező, majd hollywoodi art director: Trauner Sándor.

Az olyan filmtörténeti nagyok, mint Luis Buñuel, Marcel Carné, Billy Wilder, Orson Welles, egyenrangú munkatársát a látványtervezés úttörőjeként tartják számon. A barátai által Traunak becézett festőművészt, grafikust, fotográfust, díszlet- és jelmeztervezőt Billy Wilder „harmadik szemnek” nevezte, René Clair „Párizs újjáépítőjének”, Orson Welles „a látvány varázslójának”, Bertrand Blier francia rendező pedig, akivel utoljára forgatott, „álomfúvónak”. A húsz éve halott művész munkássága előtt az idei Jameson Cinefest is tisztelgett Kepes András 1980-as televíziós riportfilmjével, a Budapesti Kommunikációs Főiskola média design szakos hallgatóinak videoinstallációival és egy nemzetközi konferenciával.

 

 

 

Trauner Sándor az egyszeri mozinézők emlékezetében olyan filmek képi világának megteremtőjeként él tovább, mint az Irma, te édes, a Legénylakás, a Ködös utak vagy kései korszakából Joseph Losey Don Giovannija, Luc Besson Metró című filmje. Billy Wilder 1960-as keltezésű örökzöldjéért, a Legénylakásért – Jack Lemmonnal és Shirley McLaine-nel a főszerepben – elnyerte a legjobb látványterv Oscar-díját.

Trauner élete végéig elsősorban festőművésznek tartotta magát. Munkásságát 1992-ben átfogó módon a Vigadó Galéria mutatta be, amikor mintegy kétszáz festményéből és díszlettervéből rendezett kiállítást, miközben az Örökmozgóban a legismertebb filmjeit vetítették. A művész kevésbé ismert arculata a fotográfusé, aki Brassaival, Kertésszel együtt évtizedeken át fáradhatatlanul örökítette meg Párizs utcáit, peremkerületeit. A nagy átépítéseket, a csatornahálózat felújítását megelőző város arculatát nagyrészt az ő fényképei nyomán tudják ma is rekonstruálni. 

 

Jazz Párizsban

 

 

Az 1929-ben a fény városába érkező Trauner a kelet-európai emigránsok csillapíthatatlan életvágyával vetette bele magát Párizs forrongó művészeti életébe. A véletlennek köszönhetően került a mozgókép vonzásába. Littmann Frigyes szobrásszal bérelt közös lakást, akinek díszletfestői munkát ajánlottak egy távoli filmstúdióban. Littmann átadta a lehetőséget Traunernek, aki az orosz származású Lazare Meerson díszlettervező mellett tanulta ki a szakma rejtelmeit. Segéddekoratőr, tervező asszisztens volt, mielőtt Luis Buñuel Aranykor című filmjében debütált díszlettervezőként.

 

Ködös utakon

 

Aztán René Clairrel olyan legendás filmek látványát jegyezte, mint a Párizsi háztetők alatt. Marcel Carné rendező, Jacques Prévert forgatókönyvíró, Joseph Kosma zeneszerző triumvirátusa jelentette számára az első nagy alkotói közösséget. Közös filmjeik társszerzőjévé lépett elő: az új filmes nyelv, a költői realizmus a légies tájak, képzelt utcák, papírból épített házak költőjévé avatta őt. 1933-ban Carné Jean Gabin és Michel Morgan kettősével vitte filmre a Ködös utakat.

 

Ködös utak


 

Eredetileg Le Havre vagy Brest kikötőjébe tervezték a tragikus szerelmi történetet. Ám az eredeti forgatási helyszínek helyett műterembe kényszerültek. Trau mesterséges körülmények között a megtévesztésig hűen teremtette meg a valóság illúzióját. Az egyetemes filmművészet egyik mérföldkövének számító  lett Alexandre Trauner „diplomamunkája”. Ettől fogva stúdiókban építette fel azokat az utcákat, tereket, bohémtanyákat, kocsmákat, amelyek a valóságban már nem léteztek.

 

Szentgyörgyi Rita Szentgyörgyi Rita cikke 2013. október
címkék:
Design | Film | Művészet
Az utolsó maffiózó

A FÉRFI, AKI TETSZETT NEKÜNK

Az utolsó maffiózó

James Gandolfini

Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.