„Ez a hozzánk időben viszonylag közeli, ám elpusztítása révén mégis annyira távoli világ – ha csak gondolatban is –, de újra életre kelhet.”
Körner András szerencsésnek mondhatta magát: könyveihez a családi archívum gazdag kép- és szöveganyagából is válogathatott, s a családi emlékek, szóban öröklődött történetek is segíthettek megfogalmazni és papírra vetni a nem is oly régmúltat. Azt, miként is élt a hétköznapokban a magyar zsidóság 1867-től, a kiegyezéstől – amely megteremtette a gyors fejlődés, az iparosodás, a modernizáció lehetőségét –, egészen 1940-ig, a vészkorszak előtti utolsó pillanatokig.
Szerencsés helyzetéről is beszélt a szerző könyve bemutatóján, 2015. október 8-án, a Rózsavölgyi Szalonban. Művének öt–tíz százalékában ugyanis tud hivatkozni családja tárgyi emlékeire, dokumentumaira, elbeszéléseire, hagyományaira, így személyes hitelesség is átszövi e második kötetet. Csakúgy, mint a két esztendeje megjelent elsőt. Míg az első könyv középpontjában a magyar zsidóság mindennapi életének fizikai körülményei álltak (külsejük, öltözködésük, lakhelyük, munkahelyük), e második kötet a családi, a vallási és társas életre, a a nyaralásra, a sportolásra fókuszál, valamint a tanulásra, mely különösen fontos helyet foglalt el életükben, Kitér a jótékonyságra is, mely szintén fontos volt a zsidóság életében. Körner András hangsúlyozta, hogy ezúttal is az átlagemberekről kívánt írni; életmódjukról tematikusan számol be, életük politikai hátterének kronologikus bemutatását pedig továbbra is a történelemkönyvek bízza.
A könyvpremieren Závada Pál író mutatta be az építészmérnök szerzőt, aki 1967-ben hagyta el Magyarországot, majd nyugdíjba vonulásáig szakmájában, az Egyesült Államokban dolgozott. Kiemelte, hogy mindkét kötetében gazdag fotóanyag segítségével csak mesél és mesél – viszont igencsak lényegre törően. Látszik, hogy a sorok mögött alapos kutatómunka rejlik – fogalmazta. A korabeli fényképek remek kiindulópontot adtak a szerzőnek, hogy azok alapján értő módon, könnyed stílusban elemezze a fotók tartalmának társadalmi-történeti hátterét, átfogó képet adva a magyar zsidóság mindennapjairól.
Körner András arról szólt, úgy érzi: sikerült bemutatnia, hogy a magyar zsidók sokszínű életformát honosítottak meg a Kárpát-medencében, gazdag kultúrát teremtettek, és rendkívüli teljesítményeket értek el a hétköznapok során. Néhányuk különösen kiemelkedőt nyújtott a magyar bank-, ipar- és gazdaságtörténetben (Kornfeld Móric, Chorin Ferenc, Weisz Manfréd), a tudománytörténetben (Gábor Dénes, Neumann János, Kármán Tódor, Polányi Mihály), az irodalomban (Arthur Koestler, Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő), az újságírásban (Falk Miksa, Bálint György), a sportban (Hajós Alfréd, Kabos Endre, Elek Ilona), színészként (Salamon Béla, Kabos Gyula) vagy ügyvédként, orvosként. Külön kiemelte, hogy mindezek bemutatásában sokat köszönhet a Centropa Magyarország szervezet összegyűjtött életútinterjúinak, és a hozzájuk tartozó fényképeknek.
Az első és a második kötet nem tételezi fel a másik ismeretét, mégis a kettő együtt adja egyfajta panorámáját az egykori magyar zsidó életnek. Ahogy Körner András könyvében írja: „…ez a hozzánk időben viszonylag közeli, ám elpusztítása révén mégis annyira távoli világ – ha csak gondolatban is –, de újra életre kelhet”.
A könyv egyben tizennegyedik kötete a Corvina Kiadó Mindennapi történelem című sorozatának. E második kötettel egy időben, az első rész angol nyelven is megjelent, a CEU Press gondozásában.
