A Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár nem szeret lobbizni. Szerinte befolyása csupán szűk körben érvényesül: azok figyelnek rá, értékelik munkáját, akik a szociálpolitikához tartozó szakmai területeken dolgoznak, és a téma iránt érdeklődnek.
Valójában nem az érdekel, hogy befolyásos vagyok-e – mondja –, ugyanakkor hosszú ideig nagyon fontos volt a hozzám tartozó csoportok szempontjából, hogy elég hiteles legyek ahhoz, hogy különösebb probléma nélkül rám bízzanak feladatokat. A szegénységkutatás vagy a szegénység felszámolására indított programok mindig valamiféle finanszírozást feltételeznek, ezért nagyon fontos a szakmai és pénzügyi értelemben vett hitelesség.
Ferge Zsuzsa közgazdászként végzett 1953-ban, majd a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közgazdasági főosztályának munkatársa lett, 1959-ben pedig a rétegződéskutatási osztály vezetőjévé nevezték ki. Szociológia felé forduló érdeklődése miatt távoznia kellett a KSH-ból, helyette 1969-ben az MTA Szociológiai Kutatóintézetébe került, ahol előbb a rétegződéskutatási, majd a társadalompolitikai osztály vezetője volt.
E mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem docenseként is dolgozott. 1988-ban főállású egyetemi tanári kinevezést kapott az egyetemen. Ugyanakkor az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet és Továbbképző Központ szociálpolitikai tanszékének vezetője. E tisztségeit 1996-ig töltötte be. 2001-ben emeritálták, és a Szegénységkutatási Központ vezetője lett.
Több külföldi (elsősorban amerikai, brit, francia és osztrák) egyetemen volt vendégtanár, vendégelőadó, vendégkutató. Az Edinburgh-i Egyetem (társadalomtudományi) díszdoktorává fogadta. 1969-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi, majd 1982-ben a szociológiai tudományok (akadémiai) doktori értekezését. 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2006-ban az MTA Gyermekszegénység Elleni Programiroda vezetője lett, amely kidolgozta, illetve kutatja, monitorozza a Gyermekszegénység elleni nemzeti programot.
Azt mondja, nem szeret lobbizni, annál is kevésbé, mert az általa képviselt területen eleve ritkán adódik erre lehetőség. Ezért nem is érzi magát igazán befolyásos embernek, inkább indirekt befolyásról lehet szó, amennyiben a politikusok néha odafigyelnek arra, amit mond, néha meg szőnyeg alá söprik a szegénység problémáját. Mostanában mégis fontos lenne lobbizni, hogy folytatni lehessen egy öt évvel ezelőtti kistérségi programot. Nem jutott újabb pályázati forráshoz a Széchenyi gyermekesély program. Így el kellett bocsátaniuk negyven embert, akik a kistérségben a szolgáltatásokat nyújtották – gyerekházakban, tanodákban, családoknak. Az MTA-kutatócsoport sorsa is bizonytalan.
Hogy mi a siker kulcsa? Nos, hat évtizede arra törekszik, hogy korrekt módon, tisztességesen, magas szakmai színvonalon végezze a munkáját. Ez idő alatt rengeteg javaslatot tett a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére, a kirekesztettség enyhítésére. Ezeket a döntéshozók nagyon ritkán fogadták meg, de kétségtelen sikerként könyvelhető el, hogy a szakma nagy része méltányolja a véleményét, tudományos munkásságát sokan becsülik.
Széchenyi-díjas magyar szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A társadalmi struktúra, az iskola, a szegénység, a kirekesztés, a társadalompolitika jelentős kutatója, e munkáinak nagy része úttörőnek számított. A 2000-es években végzett kutatásai elsősorban a gyermekszegénységgel kapcsolatosak. 2006-tól az MTA Gyermekszegénység Elleni Programiroda vezetője. Háromszáznál több tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Publicisztikai munkássága is jelentős, több napilapban, illetve hetilapban jelentetett meg szociálpolitikai témájú írásokat. A magyarországi szociálismunkás- és szociálpolitikus-képzés egyik bevezetője.