Idegenvezetőként, tolmácsként dolgozott az egyetemi évek alatt, és összehasonlító nyelvész akart lenni. Nem tartja befolyásosnak magát, de azt mondja, ha csak egy embernek is sikerült elmagyaráznia a gazdasági összefüggéseket, már megérte az elmúlt évtizedekben végzett munka.

A gazdasági eredmények, adatok, kormányzati lépések szakmai kommentátora a hazai médiában, a legtöbben onnan ismerik a nevét. A Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezérigazgatója eredetileg összehasonlító nyelvész szeretett volna lenni. Úgy mondja, az, hogy közgazdasági egyetemre ment, a második legjobb dolog volt, ami történhetett vele a felvételi után. A 70-es években sok „elvetélt” bölcsész ott landolt ugyanis.

„Nem hiszek a véletlenekben, az ember számtalan lehetőséget kap az életben, és rajta múlik, tud-e élni ezekkel. Harmadéves koromban már tudtam, hogy valami elemzőféle leszek. Azóta talán egyszer-kétszer ha eszembe jutott, hogy jobb volna mással foglalkozni – sejtbiológiával például, az talán objektívebb tudomány” – emlékszik. Nem volt kifejezetten aktív társasági ember az egyetemen, szabad idejében inkább tolmácskodott, idegenvezetőként dolgozott. Pályakezdőként került a Kopint Konjunktúrakutató Intézethez. „Életem meghatározó közössége, kerete ez a munkahely” – állítja most, harminchét évvel később. Nagy élmény volt, amikor megjelent az első elemzése, és ott látta a nevét az írás alatt. Az 1988-as év már a belkereskedelmi főosztály helyettes vezetőjeként találja.

„Sosem volt kérdés, hogy gyereket akarok. A nagyobbik lányommal fél, a kisebbikkel egy évet voltam otthon, a szüleim rengeteget segítettek. Sajnálom azokat a nőket, akiknek nincs meg ez a lehetőségük. Ezek a problémák nagy törést jelentenek egy olyan nő karrierjében, aki képezte magát, és akar valamit az élettől a munka terén is” – véli Palócz Éva.

Arról is beszél, hogy nem érdemes halogatni a szülést azzal az indokkal, hogy az ember még élni akar egy kicsit. Bár a gyerekek sokáig valóban 24 órás lekötöttséget jelentenek, ez az időszak korántsem arról szól, hogy megszűnjünk önálló személyiségnek lenni. „Azok a nők, akik elégedettek az életükkel, mert abban az arányok, karrier és család rendben vannak, sokkal pozitívabb kisugárzású anyák tudnak maradni, mint akik folyamatosan csak áldozatot hoznak.”

Szerinte a magyar nőkre jellemző az önbizalomhiány. Ennek egyik oka az, hogy alulreprezentáltak a tudományokban, a politikában. „Ez mindenhol így van, de nem ilyen rendkívüli mértékben, mint nálunk. Mi mintha visszafelé haladnánk!”

Sosem ambicionálta az előrelépést. Azt gondolja, hogy szakmai szempontból nem az a csúcs, ahová mostanra eljutott. Az, hogy a Kopint vezérigazgatója lett, inkább csak egy beosztás. Sokkal büszkébb például arra, amikor egy évig a müncheni IFO gazdaságkutató intézetben dolgozhatott ösztöndíjasként.

Sajátosan magyar jelenségnek tartja, hogy a gazdaságpolitikusok nem igénylik a független elemzők véleményét. „A gazdasági, politikai döntéshozók szempontjából nem vagyok befolyásos – mondja –, de ha csak egy emberrel is sikerült megértetnem néhány gazdasági összefüggést, és emiatt jobban átlátja a körülette zajló gazdasági folyamatokat, vagy akár előrelátóbban tudja kezelni a családi költségvetést, már érdemes volt.”