A rendezők manapság is szinte kapkodnak érte, dolgozzanak színházban, vagy forgassanak filmet. A feladatokat örömmel vállalja, de belátja: hiába húzza szíve az újabb és újabb szerepekhez, kora már határt szab a folytonos munkának. Száznál több játék- és tévéfilmben szerepelt, színpadi szerepeinek száma is jóval meghaladja a százat. Művészetét megannyi nemzetközi siker és díj kíséri.

Negyven év óta nem vállalt fellépést nyáron, de a 2011-es esztendő kivétel. A Keszthelyi Nyári Játékokon az Egy nyári éj mosolya című musical egyik fő­sze­repét alakította, majd sietett Baranyába, az Ördögkatlan Fesztiválra, ahol nemcsak fővédnöke volt az eseménysorozatnak, hanem A szarvassá változott fiú című darabban ő formálta meg az anya szerepét. Vidnyánszky Attila kilenc év után álmodta újra Juhász Ferenc versét; annak idején e darabbal avatta fel Beregszászon az Illyés Gyula Nemzeti Színházat, és ért el nagy nemzetközi sikereket Kijevben és Nancyban, s ezúttal sem hagyta ki a darabból egyik kedvenc színésznőjét. A rendező még filmet is rendez a műből – természetesen színpadi szereplőivel –, így pihenés helyett Törőcsik Mari számára is forgatással telt a nyár vége Debrecenben.

„Túlvállaltam magam, és bizony, kissé elfáradtam – vallja be magának. – Úgy látszik, az emberben létezik egyfajta hiúság, hogy kapkodnak érte hetvenöt éves kora után, ráadásul nagyon tehetséges fiatalok is. Nem mindig tudom visszautasítani, de most már kicsit vissza kell fognom magam, mert pillanatokon belül hetvenhat éves leszek.”

Őszre talán meg is fogadja saját intelmét, mert egyelőre csak Molière A fösvény című darabjában vállalt kisebb szerepet a Nemzeti Színházban. „Nem tudtam ellenállni Alföldi Róbert kérésének.” Ráadásul ismét egykori tanítványa, Rába Roland rendezheti, akit nagyon kedvel, és akivel remekül tudott együtt dolgozni Tábori György ironikus bohózatában, a Mein Kampfban. Lám, művészete még mindig befolyásolja, vonzza a rendezőket, nem tudnak lemondani róla, ha új előadásban gondolkodnak. Mostanában azonban már csak egyéves szerződéseket köt színházával, a Nemzetivel, és csak kisebb szerepeket vállal el. Úgy érzi, akár egy ötmondatos, kis szerep is ugyanolyan izgalmas lehet számára, mint egy Shakespeare-főszerep, sőt nehezebbnek tartja elját­sza­ni, mint egy nagyot.

Egy ország aggódott érte, amikor 2008 októbe­rében egy kórházi rutinvizsgálat során vérkeringése összeomlott, szíve rövid időre megállt, majd az újraélesztést követően egy ideig mélykómában altatták. Csodával határos módon tért vissza az életbe, emberfeletti akarattal akarta a gyógyulást, néhány hónap elteltével sikerült is. „Az Isten engem mindig is a tenyerén hordozott…” – indokolja ma a csodát.

„Az ember önmagáról nem mondhatja, hogy befolyásos – magyarázza. – De jólesik, hogy az emberek milyen szeretettel fordulnak felém. És az is meglep, ha valakinek az érdekében néha kérek valamit, akkor, ha tudnak, segítenek. Nem tartom magam befolyásosnak, de valóban igyekszem segíteni, ha tudok.”

A nemzet színészeként, amikor a sors úgy hozza, neki is szavaznia kell, kit javasol e legnevesebb hazai társulatba. A sok méltó színész között soha sem könnyű dönteni, neki viszont van egy örök jelöltje: Bara Margit. A legnagyobb befolyással azonban az elmúlt bő fél évszázad magyar művészeti életére, színjátszására, filmes világára volt. A 2011-es pezsgő nyár után sze­ret­ne egy kicsit megpihenni, de ahogy fogalmaz: „a pályámat teljesen feladni nem akarom!”