"A Szépművészeti Múzeumban impozáns nemzetközi anyag mesél a fotóművészet születéséről."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Amit te sem tudtál a fotóról

A Szépművészeti Múzeumban impozáns nemzetközi anyag mesél a fotóművészet születéséről.

A Lélek és Test, valamint a Hervé 100 című nagysikerű kiállítások után egy újabb fotóművészeti kiállításnak ad otthont a Szépművészeti Múzeum. A fotóművészet születése - A piktorializmustól a modern fotográfiáig című tárlaton látható, fotográfiák döntő többsége a piktorializmus első nagyhatású publikációjától (1889) a Film und Foto kiállításig (1929) terjedő időszakban készült alkotásokkal mutatja be azt a változást, melyet a piktorialista fotóművészet és a modern fotográfia között – közel 40 év alatt – zajlott le. A több mint tíz kölcsönző intézmény – köztük a párizsi Musée d’Orsay és a Pompidou Központ, a New York-i MOMA és a George Eastman House, a bécsi Albertina vagy a kölni Ludwig Múzeum és természetesen a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum - közreműködésével létrejövő kiállítás nemzetközi szinten ad átfogó képet a korszak fotográfiai változásáról. Az osztrák, német, francia, angol és amerikai fotográfusok – többek között Alfred Stieglitz, Edward Steichen, Man Ray - mellett a korszak valamennyi kiemelkedő magyar fényképészének - André Kertész, Moholy-Nagy László, Pécsi József és Balogh Rudolf - műve is szerepel a több mint 200 művet bemutató tárlaton

 

André Kertész - Villa / Fork, Paris, France

1928. Zselatinos ezüst / Gelatin silver print. 203 x 253 mm

Magyar Fotográfiai Múzeum / Hungarian Museum of Photography

Leltári szám / Inventory number 86.179

Reprodukció / Reproduction Magyar Fotográfiai Múzeum / Hungarian Museum of Photography

 

A piktorializmus a fotográfiában az 1890-es években bontakozott ki Angliában, Ausztriában, Franciaországban és Németországban szinte egy időben. Megjelenését társadalmi körülmények is segítették, hiszen ekkortájt jelentek meg azok a fényképészeti eljárások és technikai eszközök, melyek már lehetővé tették, hogy ne csak a szakfényképészek szűk köre legyen képes technikailag tökéletes fényképet létrehozni, hanem a műkedvelők egyre sokasodó rétege is biztos kézben tarthassa a fotográfiai eljárások gyakorlatát. Ezzel párhuzamosan a fotóművészet új irányának felbukkanásával újjáéledt a vita is arról, hogy művészet-e a fotográfia? A festői látásmódhoz való közeledés jegyében a fényképkészítők inkább a hagyományos festészeti eljárásokhoz közelítő látásmódot követtek, elrugaszkodtak a valóság pontos leképezésétől, lágy rajzolatú objektíveket használtak és nagy kézügyességet és egyéni látásmódot kívánó, úgynevezett nemeseljárásokkal hozták létre alkotásaikat, melyeknek közös jellemzője, hogy a képalkotó ezüstöt mindig valamilyen más hordozóra cserélték, ezzel is erősítve a festői hatást. A fotóművészek ebben az időszakban inkább hasonulni szerettek volna festészethez, hogy bebocsátást nyerjenek a művészetek panteonjába. Az addig használt és a szakfényképészek által célként megfogalmazott éles, kemény objektív rajzolatról Peter Henry Emerson, a piktorialista fotográfia egyik úttörője így nyilatkozott: „A fényképezés titkaiba bevezetett kezdő lépten-nyomon megbizonyosodhat a felől, hogy a valóság valamennyi részlete metsző élességgel visszaadható. Ez a metsző élesség művészi szempontból végzetes hátránya a fényképezésnek.” A piktorialista stílusú fotográfia megjelenése tehát egyben tiltakozás volt a fotográfiai értelemben vett valósághűséggel szemben is.

A festői fényképezés alkotóinak művészeti példaképei az impresszionisták voltak. A piktorialista stílus születésének „hadüzenet jellegű” alkotása George Davison A hagymaföld című alkotása 1890-ben, mely, megdöbbenést kiváltva, hasonló fogadtatásban részesült, mint húsz évvel korábban Cézanne, Monet, Pisarro, Renoir és Sisley festményei. A piktorialista fényképezés művelői már önkifejezési eszközként használták a fotográfiát, melyeknek nem kellett megfelelniük a kor társadalmi elvárásainak. Az ábrázolt témák is azt mutatják, hogy a festészeti hagyományokhoz kötődtek elsősorban, így az akt, a csendélet, a portré, a tájkép és a városkép műfajában hozták létre műveiket.

 

Steichen, Edward - Gloria Swanson

1924. Zselatinos ezüst / Gelatin silver print. 180 x 240 mm

Magángyűjtemény / Private collection

Reprodukció / Reproduction George Eastman House, International Museum of Photography and Film / Courtesy of the George Eastman House, International Museum of Photography and Film

 

1891-ben, Bécsben rendezték az első piktorialista fotókiállítást, elsősorban a bécsi Camera Club három tagjának (Heinrich Kühn, Hans Watzek, Hugo Henneberg) szakmai irányítása alatt. A rákövetkező évben Londonban megalakult a The Linked Ring Brotherhood csoport, akik kiléptek az angol Photographic Society-ből; Franciaországban Constant Puyo és Robert Demachy járt élen az új stílus megteremtésében, Németországban pedig Alfred Lichtwark, a hamburgi Kunsthalle igazgatója karolta fel az új művészeti kezdeményezést.

 

A piktorialista fotográfia legnagyobb érdeme, hogy a fényképezést művészeti rangra emelte és ezt elfogadtatta a kor közvéleményével és művészettörténészeivel egyaránt. Erőteljes hatása az első világháborúig tartott, de még az 1930-as években is éreztette hatását.

 

Ami az érdeme, az a hátránya is volt ugyanakkor a piktorialista fotográfiai stílusnak, azaz a festészethez való túlzott közeledés. A fényképek, elsősorban a nemeseljárások használata miatt, már szinte megtévesztő módon hasonlítottak a festményekhez, így a fotóművészetben még nem érkezhetett meg a műfaj esztétikai értelemben vett „magára találásának” kora. Ezzel párhuzamosan a festői hatású fényképek témaválasztásánál nem használták ki a fénykép dokumentum jellegének lehetőségét, így hiányoztak a társadalmi valóságot bemutató alkotások, a mindennapi életet és a munkát rögzítő felvételek, illetve azok a képek, melyeket csak és kizárólag a fotográfia eszközeivel lehet megalkotni.

 

Ezekre a „hiányosságokra” több válasz is született egymástól függetlenül az Egyesült Államokban és Európában egyaránt. Amerikában a korábban még piktorialista stílusban alkotó Alfred Stieglitz az 1920-as évek legelejétől kezdődően a Straight Photography jegyében alkotott, mely stílus 1910-től kezdődően bontakozott ki Észak-Amerikában, melynek fő elve volt, hogy a „a fényképek úgy nézzenek ki, mint a fényképek”. Ennek az elvnek a jegyében Alfred Stieglitz, Edward Steichen, Paul Strand és később Edward Weston megalkották a tiszta és objektív képi nyelvet.

 

Lartigue, Jacques-Henri - Delaye Nagydíj / Delaye Grand Prix

1912. Zselatinos ezüst / Gelatin silver print.
208 x 287 mm

Museum Ludwig, Köln

Leltári szám: ML/F 1977/431

Reprodukció: Rheinisches Bildarchiv, Köln

 

Mindeközben Európában az első világháborút követően bontakozott ki egy új – nem csak – fotográfiai stílus, mely gyökeresen megváltoztatta az addig megszokott képi nyelvezetet, megszületett az objektivitásra törekvő Új Tárgyilagosság irányzat, amely szemben állt az eddigi expresszionista művészetfelfogással. A fényképezés területén egy új, semmire sem hasonlító képi nyelv fejlődött ki. Moholy-Nagy László bevezette 1925-ben az új optika fogalmát, mely ennek az új vizualitásnak egyik vezető gondolatává lépett elő. Mindezek mellett a 1920-as évekre már magasabb szinten működött a fényképészeti ipar, és kiteljesedett több olyan fotográfiai műfaj is, mint a fotóriport vagy a reklámfotográfia. A fotóművészetben pedig megjelent a fotómontázs és a kollázs, valamint a fotogram. A 20-as évek második felében pedig sorra nyíltak azok a kiállítások, amelyek az „új látást”, az új irányzatokat felvállalva arattak sikert.

 

A kiállítás látogatói elsősorban azt a változást – és sok esetben harcot – figyelhetik meg, mely a hagyományokhoz hű, képi világában a festészethez közelítő fotóművészet és az első világháború körül kialakult modern fotográfia között alakult ki.

La femme La femme cikke 2012. május
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.