Újra 50 tehetséget kerestünk, akik kivételes adottságuk, szorgalmuk révén a jövő formálói, meghatározó személyiségei lehetnek. Több száz ifjú tehetség közül a leginkább érdemesek kaptak lehetőséget arra, hogy részt vegyenek az 50 tehetséges magyar fiatal hat hónapos mentorprogramjában. Ez a program lelke, a kulturális, tudományos és gazdasági élet elismert személyiségei, a mentorok aktív közreműködésével ösztönzi a fiatal tehetségek fejlődését. E számunkban újabb négy fiatalt és mentort kérdeztünk, hol tartanak a közös munkában.
Rádi László fafaragó népi iparművész, bútorkészítő és -restaurátor, valamint Ertl Péter táncos koreográfus, a Nemzeti Táncszínház igazgatója személyében ugyancsak két művészlélek találkozott egymással a mentorprogramban. Péter már második alkalommal vállalt mentori szerepet. Két évvel ezelőtt egy táncos fiatalembernek, Szakács Richárdnak volt a segítője, akivel nagyszerű volt az együttműködés − olyannyira, hogy a Nemzeti Táncszínház kamaratermében egy közös produkciót is létrehoztak. Ezúttal egy olyan fiatalembert választott mentoráltjaként, aki látszólag távol áll a színpadi előadó-művészettől, mégis lát kapcsolódást művészetük között: „A tánc a színpadon több művészeti ágat köt össze, így a zene, a képzőművészet is egyszerre jelen van egy előadásban. Most egy olyan tárgyi eszközöket készítő alkotóművésszel dolgozhatom együtt, aki saját művészeti arculatát, munkáját tudja színesíteni, ha valamilyen formában
50 TEHETSÉGES MAGYAR FIATAL
|
„Valamilyen formában kapcsolatba hozzuk az előadó-művészettel a kézművességet.”
|
kapcsolatba hozzuk az előadó-művészettel az általa képviselt kézművességet.”
Ez lehet például díszletmunka, -tervezés, kellékek elkészítése valamely táncegyüttes számára. Ez sikerélményt jelenthet mindkét félnek. Az ötlet elnyerte László tetszését, amikor első közös találkozásukkor szóba került. Olyannyira, hogy a két művészeti ág között hasonlóságot is talált: „Minden munkámnak van egy megtervezett ritmusa, formavilága ugyanúgy, mint egy tánckoreográfiának. Minden előre ki van találva nálam is, de be-becsúsznak véletlenszerűen kialakított részek − hasonlóan a mozgáshoz.”
A nyár során mentor és mentorált egyaránt igen elfoglalt volt, László a Debrecen–nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatala megbízásából irattartó polcrendszert újított fel, Nyíregyháza alpolgármesterének nagy íróasztalát varázsolta újjá, s három szecessziós tálaló, valamint egy neobarokk ülőgarnitúra felújítása is várt még rá.
A szorosabb együttműködés most, szeptemberben kezdődhet. A mentor felajánlotta Lászlónak, hogy jöjjön el színházába, szeretettel várja a Nemzeti Táncszínház bármely előadására, próbálja a darabokat immáron egy kicsit szakmai szemmel is nézni: milyen azok látványvilága, milyen díszletek között folyik a tánc, mit tudnak kifejezni. Ezt követően pedig együtt gondolkodhatnak azon, hogy milyen díszleteket tudnának elképzelni egy-egy előadáshoz. Kíváncsi mentoráltja ötleteire, aki a díszletek elkészítésében is szerepet tudna vállalni. Bár László szerint nagy a távolság Budapest és Nyíregyháza között, ahol él, de reméli, hogy ősszel több előadást is meg tud majd nézni.
Októberben két hétig szünetel számukra a mentorprogram, László Magyarországot képviseli majd Milánóban, a világkiállításon. A magyar pavilonban a népi fafaragás művészetét mutatja be a látogatóknak. Igaz, csak szalvéta- és sótartókat készíthet, nagyobb anyagok utaztatására ezúttal nem lesz lehetősége. „A világkiállításra olyan bonyolult a beléptető rendszer, hogy örülök, ha a kis szerszámaimat be tudom majd vinni” – mondja. Ertl Péter úgy látja, céltudatos, a saját művészi és alkotói pályájával tisztában lévő fiatalembert ismert meg mentoráltjában, akit a közös munka mellett szeretne megismertetni a művészkörökkel is, hogy további munkásságához idővel segítséget jelentő kapcsolatokat is kiépíthessen.