"Egyre kevesebb igazi tanító él közöttünk, pedig egyre többen ülnénk vissza az iskolapadba, hogy tanuljunk."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

A boldogság tanítója

Egyre kevesebb igazi tanító él közöttünk, pedig egyre többen ülnénk vissza az iskolapadba, hogy tanuljunk.

Dr. Bagdy Emőke pszichológus professzorasszony egyike e fontos tanítóknak. Teltházas előadásokat tart, sikerkönyveiben a boldogság művészetére oktatja olvasóit. Mosolya biztató, szemében élénkség, a tudás és tanítás vágya vibrál. Kimerülten és zúgó fejjel érkeztem a találkozónkra, könnyű léptekkel és feltöltődve indultam a dolgomra a beszélgetésünk után. Tudja a titkot, hogyan lehetnénk boldogabbak. És ami ennél is fontosabb, átadja nekünk.

 

 

 - Nemrég fővédnöke lett az Független Pedagógia Intézetben működő Érzelmek iskolája című szemináriumsorozatnak. Ez a cím azt jelenti, ismét beülhetünk az iskolapadba, hogy újratanuljuk az érzelmeinket?

 

- Ma már biokémiailag is le tudunk írni egy érzelmet. Végig tudjuk vezetni, hogy pontosan mi történik bennünk, amikor örömöt vagy haragot érzünk, amikor elönt a düh vagy a félelem. Mindenki tudja, hogy két agyféltekénk van, de azt már kevesebben, hogy döntően a jobbfélteke felelős az érzelmek működésért. Ideális esetben a szeretet áthatja a bal agyfélteke ridegségét, melyet férfiagynak is szoktunk nevezni, így lesz érző, míg a férfiagy racionalitása áthatja a jobb agyféltekét, a női agy lágyságát. A helyzetünk mégsem ideális, sajnos torz kultúrában élünk. A bal agyféltekénk ki van csiszolva a tudományok által, de nem tud szeretni, nem érez szánalmat és irgalmat, kötődést és megbocsátást, míg a jobb agyféltekét, ahol ezek az érzések születnek, magára hagytuk, nem törődünk vele, nem hallgatunk rá. Többek között ezzel függ össze a daganatos megbetegedések növekvő száma is.

 

- Attól leszek beteg, ha nem tudok megbocsátani?

 

FÉLTEKE
Torz kultúrában élünk, A bal agyféltekénk ki van csiszolódva a tudományok által, de nem tud szeretni. A jobb agyféltekét, ahol az érzések születnek, magára hagytuk.
- Nem egyetlen esemény betegít meg. A sok elfojtás – amely során tudatos agyunk kiszorítja az emlékezetből a bűntudatot, illetve a vétkeinkre való emlékezést –, megbántottságunk és szégyenünk kémiai anyag formájában lerakódik a testi sejtek falán. Az érzelmi agyba kiszorított és ez által mintegy elfelejtett indulatokból, rossz érzéseink „érzelemmolekuláiból” az évek során betegség származik.

 

- Falansztert teremtettünk, és széklábakat faragunk, mint Az ember tragédiájának Michelangelója?

 

- Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez a folyamat a XX. század terméke, pedig sokkal régebben kezdődött. A felvilágosodás korától fetisizáljuk a tudományt, ami a spiritualitást kiszorította. Mindenre tudományos bizonyítékot keresünk, mindent számokkal akarunk alátámasztani, az érzéseinkben, pláne a megérzéseinkben már nem bízunk. Pedig a tudományos eredményeket emberszolgálóvá kell tennünk, különben végképp ijesztően fölénk magasodnak, ellenséggé is válhatnak, ha nem humanizáljuk őket.

 

- Elhittük, hogy racionális lények vagyunk?

 

FÉK
A racionalitást már nem fékezi a humanitás és az emberszeretet.
- És a tudomány a mindenünk. „Az ész az Isten, mely minket vezet/az ő szavára minden meghajul.” Ránk, pszichológusokra nagy nyomással nehezedik az az elvárás, hogy mindent tudományos vizsgálattal bizonyítsunk. A lelki tényezők esetében is átlagolni kell, de mutasson nekem egy átlagembert, én az ötvenéves pályám során eggyel sem találkoztam. Ma a racionalitást már nem fékezi a humanitás és az emberszeretet, a pénzvilág pedig sürgeti a tudományt, hogy szállítsa az eredményeket. A tudomány „pénztermelő erővé” vált, nem elsősorban emberszolgálóvá.

 

- Nemrég azt mondta, hogy „fapados nemzet” a magyar. Mit ért ezen?

 

- Érzelmi szempontból rengeteg a hiányosság a kultúránkban. Az érzelmi tartályt kora gyermekkorban töltjük fel, az első pár év határozza meg, hogy felnőttként milyen szemüvegen át látjuk a világot és benne magunkat.

 

- A válások számában is élen járunk, mi magyarok. Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket. Mitől veszett el a család összetartó ereje?

 

CSALÁD
Azok a családok, ahol ünnepek alkalmával összejönnek, esznek, isznak, beszélgetnek, sokkal egészségesebbek, mint azok, ahol nem tartják az ünnepeket.
- A magyar családok többségénél elég súlyos a helyzet. Vagy egyáltalán nincs jelen a szülő, vagy kevés a közvetlen szeretetkapcsolat anya és gyermek között, ami már a legelemibb hormonális működés szintjén is befolyásolja a későbbiekben a stresszel való harcot. Ha például az anya nem hordozza eleget a testén a gyermekét, vagy túl sokáig hagyja sírni, és nem vigasztalja meg időben, a gyermek sokkal kevésbé lesz jó stressztűrő képességű, mert nem programozódik az a gondozó-oltalmazó hormonműködés, amely szelídíteni képes a stressz erejét. Hasonlóképpen, ha az édesapa nincs jelen a gyermek életében, kimarad a játékos birkózás, mely során a gyermek megtanulja, hogyan használja az erejét úgy, hogy ne bántsa a másikat. Sajnos a magyar társadalomban jelenlévő agresszivitás és ennek kezelési problémái is a korai szülő-gyermek kapcsolat hiányosságaiból fakadnak. Mindeközben a hagyományok és rítusok is kikopnak az életünkből, ami nagy baj. Kiderült ugyanis, hogy azok a családok, ahol ünnepek alkalmával összejönnek, esznek, isznak, beszélgetnek, furcsa módon sokkal egészségesebbek, mint azok, ahol nem tartják az ünnepeket, és mondjuk karácsonykor még fát sem állítanak, mert az olyan ósdi szokás. Az egyszerű örömök teszik boldoggá és egészségessé az embert.

 

- Vagyis a magyarok rossz egészségügyi mutatói mögött egy elidegenedő, túl racionális világ és a családi összetartás hiányából fakadó gyermekkori traumák állnak?

 

- Részben, de ezt a talentumokban gazdag népet rengeteg kár érte az évszázadok során, ezt sem szabad elfelejtenünk, hiszen a traumáink is öröklődhetnek generációkon át.

 

- És mit kíván a magyar lélek?

 

- Szabadságot.

 

- Hát abban nem sok részünk volt…


Huszti Gergely Huszti Gergely cikke 2013. július
címkék:
Lélek | Pszichológia
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.