"Gere Andreát hallgatva az embernek az az érzése, hogy neki sikerült megtalálnia azt az egyensúlyt, amire valamennyien vágyunk."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Gere: generációs értékek, nem csak borban

Gere Andreát hallgatva az embernek az az érzése, hogy neki sikerült megtalálnia azt az egyensúlyt, amire valamennyien vágyunk.

Sikeres üzletasszony – az ország egyik legnevesebb borászatának vezetője –, feleség, anya, miközben egyáltalán nem tűnik stresszesnek. Beszélgetés közben jóízűen nevet, láthatóan élvezi az életét, amelyet a családi tradíciókra alapozva magának teremtett.

Gere Andrea férjével, Csizmadia Kristóffal (balra), édesapjával és édesanyjával

 

A Gere pincészet igazi sikertörténet, a hetedik generációnál tartanak, és nagy szerepük van abban, hogy a magyar borok ázsiója emelkedik. Ha valaki emlékszik a rendszerváltás előtti, például az egykori Szovjetunióba vagonokban kiküldött borokra, az tudja igazán értékelni a különbséget. A villányi vörösborok ma már világszínvonalúak, ugyanakkor – némileg paradox módon – a fejenként 17 literes éves hazai borfogyasztás nem túl magas, és még csökken is. Hogy is van ez, mi történik?


Ezt a kérdést néha én is felteszem magamnak. A kulcs a fiatalok megszólítása, az, hogy miként lehetne őket is bevonzani a borok világába. Nagyon sokan mások is keresik a kegyeiket – sörösök, koktélosok, stb. – mindenki szeretne egy szeletet a tortából. A fiataloknál az első lépés a bor kategóriájának megszerettetése kellene, hogy legyen, aztán a tudást majd lehet cizellálni. De nem is kell feltétlenül borszakértővé válni ahhoz, hogy valaki leüljön egy pohár bor mellett a barátokkal beszélgetni. A bor tradicionális termék, évezredes kultúrája van, és egy-egy bornak nagyon sok, többrétegű története van: fontos a termőhely, a klíma, a szőlőfajta, a dűlő és persze maga a borász, a pince. A mai fiataloknak a felgyorsult életritmus mellett ez nem passzol, az is lehet, hogy talán túl sok mindent akarunk átadni.


„Te jó Isten, ennyi mindent kell tudnom a borról, hogy rendelni merjek? Inkább egy sört kérek…” – gondolják sokan.

 

Igen, nehogy butának nézzen a sommelier. Ezért preferálom azt a megközelítést, hogy magát a bort szerettessük meg, a többi jöhet később. A 17 litert emelni kell, de egyébként ez máshol, a nagy bortermelő országokban is kihívás, nem csak nálunk. Erre a dilemmára válaszokat kell találnunk, de az alapok jók: a borok minőségével nincs probléma.


Milyen bort iszik a Gere család, amikor este leül vacsorázni?

 

Amikor elkezdtem bevonódni a borok világába, én sem a nagy vörösökkel kezdtem, hanem a gyümölcsös fehérekkel, pedig családon belül és Villányban is inkább a vörös dominál. Aztán felépült a spektrum, egy steakhez nem tudom elképzelni, hogy ne vöröset válasszak. Ez egy érési folyamat, aminek a mélysége és a gyorsasága attól is függ, hogy mennyire nyitott valaki. Van, aki nem kíváncsi a nagy koncentrált borokra, és ezzel sincs semmi baj.


Villány ma az első számú magyar borvidék. Jók az adottságok, és a rendszerváltás után azonnal elkezdték felépíteni magukat, eltávolodtak a mennyiségi bortermeléstől.

 

Tagadhatatlan, hogy a rendszerváltás után az elsők között ismertük fel a HORECA (Hotels, Restaurants, Cafés, a vendéglátóipar egyik szegmense, ami a szállodákra, az éttermekre és a kávéházakra fókuszál. – A szerk.) szektor igényét a minőségi borokra. Ez párosult azzal,

GERE ANDREA
„Ha egyikünk kitalál valamit, az nem irigységet szül, hanem sarkallja a másikat, hogy ő is nekiveselkedjen, és ez egyaránt érvényes a borokra, a szőlészetre és a vendéglátásra. Ez a villányi csapatmunka.”
hogy Villányban sosem szakadt meg az az évszázados tradíció, hogy a gazdák egy pohár bor mellett leülnek megbeszélni a dolgokat, azt, hogy merre menjünk tovább, mi legyen a közös vízió. Ez még a kommunizmus évtizedei alatt is így volt. Bock József, Tiffán Ede, a Gere családok és a többiek továbbvisszük ezt a hagyományt. Van egy természetes konkurenciaharc közöttünk, de ez nem zárja ki, hogy közösen üljünk le arról gondolkodni, hogy mit akarunk üzenni a világnak a Villány névvel, miközben mindenki őrzi a saját stílusát.


Mit akarnak üzenni a világnak?

 

A Cabernet Franc a fő borfajta és az első számú üzenet a Villányi Franc, ami egy védett név, az eredetvédelmi rendszeren belül. Ezt közösen találtuk ki, és persze, az elején nem mindenki állt be mögé, de most már ott tartunk, hogy gyakorlatilag nincs pincészet, amelyik ne készítene Villányi Franc bort. Működik a dolog; húzzuk és ösztönözzük egymást a fejlődésre. Ha egyikünk kitalál valamit, az nem irigységet szül, hanem sarkallja a másikat, hogy ő is nekiveselkedjen, és ez egyaránt érvényes a borokra, a szőlészetre és a vendéglátásra. Ez a villányi csapatmunka.


Ön diploma után Budapesten kezdett dolgozni számviteli területen, aztán amikor úgy érezte, hogy eljött a perc, felhívta a szüleit és elmondta nekik, hogy szeretne hazajönni a családi birtokra. Mennyire volt ez a lépés magától értetődő, mennyi lemondás volt mögötte?

 

Ha arra céloz, hogy elszakadtam a vibrálástól, az izgalmas történésektől, akkor azt kell mondanom, hogy ezt én nem így élem meg. Ha Budapesten vagyok, két-három nap után „eltelek”, akkor már hiányzik a villányi otthonom. Azért is volt könnyű kimondani, hogy hazatérek, mert egyrészt rengeteg vendég jön hozzánk, mindig történik valami, pl. borkóstolót tartunk, másrészt mi is sokat utazunk a bor kapcsán, egy sor olyan helyre jutottam így el, ahová egyébként valószínűleg nem. Nem váltunk le a világról, de a barátaimat valóban kevesebbet látom. Bár az igaz barátságok kiállják ezt a próbatételt.


Amikor meg akarták változtatni az egyik legjobb boruk, a Kopár címkéjét, az édesapja csak ült komoran és annyit mondott, hogy ha ennek így kell lennie, akkor legyen.  – legalábbis így olvastam. A családon belüli cégátadásoknál szinte automatikus a generációs konfliktus. A Gere családban hogyan oldották meg, hogy ezek után is jó maradjon a viszony, senkiben se maradjon tüske? Spontán vagy valami módszer mentén?

 

Azért sem könnyű a családi cégek helyzete, mert nem egyszerűen átadjuk valakinek az örökséget, a felépített céget és a nevet, hanem a családon belül visszük tovább, tele hozzá kapcsolódó érzelemmel, amelyek jelen vannak az ünnepi-, a vasárnapi asztalnál is. A családi kötelék egyszerre pozitív és hatalmas érték, de egyben nehezített pálya is. Nálunk mindig az volt fókuszban, hogy tisztelettel forduljunk egymás felé, a szakmához pedig

GERE ANDREA
„Fontos számunkra, hogy a növekedés ne csak mennyiségben jelentkezzen, hanem a márkaérték és az értékteremtés dimenziójában is. Ezért fektetünk hangsúlyt a gasztronómiára, az éttermünk, a szállodánk fejlesztésére, a kozmetikai vonal erősítésére, a szőlőmagolaj feldolgozás és a csokoládéink népszerűsítésére.”
alázattal közelítsünk, nem fenekestül felforgatva a dolgokat. Például, amikor hazatértem az akkor még a szüleim irányította cégbe dolgozni, szóba sem került, hogy én mindent átszervezek. Mármint a magam részéről nem merült fel. Nem is gondoltam, hogy ne lenne jó, amit a szüleim csináltak. Meg akartam tanulni, hogy mi a Gere stílus, hiszen rendkívüli tapasztalat és hatalmas tudás gyűlt össze, hála az előttem munkálkodó generációknak.

Gere Andrea édesapjával, Gere Attilával

 

De Ön már egy másik kor gyermeke.

 

Persze, egy kicsit más szemszögből nézem a dolgokat, másképpen kapcsolódom emberekhez. Az én korosztályom tagjai másképpen utaznak, jobban beszélünk nyelveket. Mindez együtt azt eredményezi, hogy egy kicsit ráerősítünk a márkára. Felfrissítjük az arculatot, megfelelve a mai elvárásoknak, miközben rajta maradunk az úton, amit édesapám kijelölt.


Sikerül?

 

Szerintem igen. Ehhez az is kellett, hogy édesapa mindig kíváncsi volt a véleményemre, meghallgatott, soha nem mondta, hogy ezt és ezt nem lehet. Teret adott, hogy kísérletezzek, megvolt a bizalom felém. Ha kitaláltam valamit, és kíváncsi voltam, hogy működik-e a gyakorlatban, odaadta a pincekulcsot és csak annyit mondott: csináld, Andrea! Az apa-lánya kapcsolat egy kicsit jobb ebből a szempontból, mint az apa-fia, ahol több a rivalizálás, a bizonyítási vágy. Talán nehezebb dolga van annak, aki fiúként akarja tovább vinni az apai örökséget. Visszatérve a Kopár címkére: a régi is ikonikus volt, kiugró jelentősége volt a Gere borok történetében, sokan ismerték. Ezt megváltoztatni nehéz feladat volt. Több hónapig dolgoztunk rajta annak érdekében, hogy beillesszük az új sorozatba, úgy, hogy közben meg akartuk őrizni a régi értékeit is. Miután piacra dobtuk, nagyon sok pozitív visszacsatolás jött, főleg külföldről. Azt mondták, hogy a régi címke is jó volt, de az új tökéletesen kifejezi azt, amit a palack rejt.


Önök is elhoztak több díjat külföldről, egyre jobb a renoméjuk, de a családi pincészetek jellegüktől fogva korlátosak, nem tudnak olyan mennyiséget előállítani, mint a latin-amerikai, dél-afrikai vagy ausztrál pincészetek. Mi a Gere stratégia, hol lesznek öt év múlva?

 

A rendelkezésre álló terület adott, ez a 75 hektár szignifikánsan nem fog nőni, ez egy adottság. Nem tudunk kamionszámra bort kiküldeni mondjuk Angliába, nem is ez a jövője a magyar bornak, mi a hazai piacra fókuszálunk. Egyébként a borivó nemzetek jellemzően a saját borukat isszák, és a legtöbb Gere itthon fogy. A célunk az külföldön, hogy a jó éttermekben, borszaküzletekben legyünk jelen. Legalább ennyire fontos számunkra, hogy a növekedés ne csak mennyiségben jelentkezzen, hanem a márkaérték és az értékteremtés dimenziójában is. Ezért fektetünk hangsúlyt a gasztronómiára, az éttermünk, a szállodánk fejlesztésére, a kozmetikai vonal erősítésére, a szőlőmagolaj feldolgozás és a csokoládéink népszerűsítésére. A mi jövőnk ezek finomhangolásában rejlik, miközben plusz feladat a szüleink elindította cégek átstrukturálása, hiszen nem lehet őket ugyanabban a formában továbbvinni, ahogyan azokat évtizedekkel korábban létrehozták.

 

Ha jól értem az eddigieket ez egy soha véget nem érő munka.

 

Szeretnénk egyszer a két fiunknak továbbadni a családi cégeket, olyan formában, ami megfelel majd az akkori követelményeknek. Ha ez úgy következik be, hogy a fiaink jól ki tudják rugózni a világ változásait, akkor már nem dolgoztunk hiába. A borfogyasztók számára ezek nem látványos lépések, ugyanakkor megkerülhetetlenek ahhoz, hogy a családi cég fenntartható maradjon.


Kiviszik a gyerekeket a szőlőbe, mondjuk a szüret alkalmából? Borászok lesznek? Tudják, hogy az egész ország ismeri a nevüket? Ők egyébként hivatalosan is Gerék?

 

Igen, megyünk a gyerekekkel a szőlőbe, főleg a kisebbik fiúnk nagy rajongója a szőlőnek és a benne dolgozó traktoroknak. Reméljük megmarad ez a lelkesedés. Azzal nincsenek tisztában még, hogy a borainkon keresztül többen ismerik a Gere nevet, hiszen még csak 3 és 5 évesek lesznek, de nem is ez a fontos. Lássák rajtunk, hogy szeretjük, amit csinálunk és hogy csodaszép dolog a bor. Az ő vezetéknevük a férjem után Csizmadia, a Gere nem szerepel benne.


Az édesapja most mivel foglalkozik? Tanácsadó? Konzulens?

 

Az édesapámnak nincs hivatalos titulusa, ahogy senkinek a családban, de jelen van a pincészet életében. A cég irányítását, az operatív munkát a férjemmel visszük, de bármikor kérdezhetünk tőle, és ő szívesen elmondja a véleményét, megosztja velünk a tapasztalatát. Kóstolásban, a borok összeállításában mindig aktívan részt vesz. Addig örülünk, amíg ez így van.


A férjét könnyen befogadták? Ő mégiscsak egy kívülálló. Hogyan „integrálták” a Gere birodalomba?

 

A férjemet az édesapám előbb ismerte, mint én. Az apósommal, Dr. Csizmadia Andrással pedig már a kilencvenes évek óta ismerik egymást, hiszen ő is a bor-oktatásban, gasztronómiában ténykedik. Én magam is azóta ismerem őt, tehát a két család nem volt ismeretlen egymás számára. A férjem így, érthető módon, sokat hozott otthonról a borok világáról. Nem kellett neki különösebben sok mindent magyarázni. Persze a Gere céget meg kellett ismernie, és meg kellett tanulnia, akárcsak nekem, mikor hazaérkeztem.

Gere Andrea és férje, Csizmadia Kristóf


Hogyan született a szőlőmag feldolgozásának ötlete?

 

A szőlőmag hasznosításának ötlete az édesapámé. Régóta közismert, hogy a szőlőmagban mennyi értékes ásványi anyag van. Korábban bérben dolgoztattuk fel, de édesapám mindig azt vallotta, hogy ha igazán minőséget akarsz, akkor csináld magad, így tudod garantálni a kvalitást. Ennek szellemében kezdtünk el gépet fejleszteni, hogy az olaj kipréselése után úgy tudjuk megőrölni a szőlőmagot, hogy abból mikroszemcsés por legyen. A szervezet így képes igazán jól hasznosítani. Az én ötletem az Andrea Gere Skin Care kozmetikai vonal volt, amit apám maximálisan támogatott. Annak ellenére adott zöld utat, hogy bár látta benne az üzleti kockázatot, tudta, hogy a Gere névhez méltó minőségben, a brand értékét növelve fogok dolgozni, és összességében, hosszú távon jó az elgondolás.

Rozsnyai Gábor Rozsnyai Gábor cikke 2024. október
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.