Cserhalmi György az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) díszvendége volt. A róla szóló fotókiállítás több mint kétszáz filmes szerepéből villant fel emlékezetes pillanatokat: Agitátorok, Szerelmem, Elektra, Egy erkölcsös éjszaka, Régimódi történet, A hídember, Dögkeselyű, Mefisztó, Kontroll, Eszter hagyatéka… számos karakter, rengeteg arc, de ami közös: az utánozhatatlan cserhalmis mosoly, meg hogy izzik körülötte a levegő. Díszvendégsége kapcsán beszélgettünk szerepekről, színházról, életről.

A színházi fesztiválon még szembetűnőbb, hogy a kiállításból hiányoznak a színházi fotói. Lehet, hogy ez a hiány jelzi azt, Cserhalmi filmarca erősebben beégett a közönség emlékezetébe. Filmes szerepei eltakarták színházi szerepeit?

Számomra is érdekes volt, miért csak a filmes pályafutásomból válogatott a kiállítás. De jó ezekre visszagondolni, némelyikük fantasztikus mozi, bármikor, ötven év múlva is megállja a helyét. Nyugaton szétvált, hogy filmes vagy színházban játszó színész-e valaki, nálunk átfedi egymást a kettő, de nem érzem, hogy túlsúlyban lennének a filmes szerepeim.

Ugyanazt a színészi munkát kívánja meg mindkettő, de más élményt adhat a filmes meg a színházi munka. A színházban egy este alatt kell felépíteni a karaktert, az ember végigélheti a teljes szerepet elejétől végéig; a filmfelvétel hetekig, hónapokig elhúzódhat, alkalmanként kell újraépíteni a karaktert, nem adatik meg az a katarzisélmény, mint a színházban.

A filmezés olyan, mint a kaleidoszkóp, kis szilánkokból épül, de én már öreg csóka vagyok, könnyen mozgok a különböző jelenetek között, bármikor fel tudom venni az előző napi fonalat. Emlékszem az utolsó kézmozdulatra, visszaidézem, mi volt, ugrálhatunk jelenetek között, nem okoz gondot.

Tudatos döntés volt, hogy inkább a filmes szerepek lettek hangsúlyosak, vagy így adódtak a lehetőségei?

Valóban több volt a film, de rengeteg színházi szerepem is volt. Valóban, a színház mindig mostohagyerek, nagyon kell rá vigyázni, sokkal törékenyebb. A film pedig a gazdag nő, akivel jó kirándulni.

A színházban periódusai voltak. Kívülről úgy látszik, a Katona József Színházban töltött évei voltak a legmeghatározóbbak, talán a legemlékezetesebb szerepei ehhez az időhöz kapcsolódnak.

Szabad akaratból jött létre az akkori társaság, ez adott akkora erőt a színháznak. Ilyen élmény volt az Új Színház kezdete, akkor is, most is a politika döntött sorsáról. A Katona brutálerős korszaka volt akkori életemnek. 1981–89 között voltam a tagja. Hatalmas erőket zsigerelt ki belőlünk, de nem sajnáltuk odaadni. Jó volt ott létezni, játszani. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben a fantasztikus időszakában lehettem ott én is. Bár régóta eljöttem, az, amit ott kaptunk, életre szól.

Az idén bocsátották el a debreceni Csokonai Színházból, melynek évekig tagja volt. Debrecen volt a kezdet, itt végezte iskoláját, itt kezdett játszani. Hogyan érinti, hogy el kell jönnie?

Sok szerepem nem volt itt: játszottam Vidnyánszky Attila Mesés férfiak című darabjában, de a nagy durranás számomra az Úri muri Csörgheő Csulija volt, erre az alakításomra nagyon büszke vagyok. Rendeztem a színházban Krúdyt, én szerettem, de Debrecennek nem kellett. Annyira szeretem a várost, fontos nekem, képtelen vagyok köpködni rá.

Itt éltem meg a gyerekkorom, itt kezdtem a pályát. Elrendeztem magamban, lezártam a történetet. Lettek új lehetőségeim, újabb ajtók nyíltak meg.

Ez a kifelének szól, de belül dúlnak az indulatok?

Nem foglalkozom vele, naponta kiganézom azt, ami rossz, nem gyűjtöm az indulatot, a rosszat. Nem rázott meg, csak becsukódott egy lehetőség, de minden más, színház, mozi nyitva áll.

Szeptemberben hol kezdi el az évadot?

Garaczi László írt egy darabot az Emkéről, Bagó Bertalan rendezi, a Tháliában mutatjuk be, ebben játszom. Az ősszel rendezek egy előadást, mely a Szovjetunió egy bizonyos periódusában játszódik, de erről még nem szeretnék többet elárulni. A Radnóti Színházba is hívtak vendégszerepre, nem maradok munka nélkül.

Kipróbálta már a szabadúszó létet is. Melyiket szereti jobban: társulatban, csapatban dolgozni, vagy fészekről fészekre szállni, különböző színházakban egy-egy szerepet eljátszani?

Sosem éreztem bizonytalanságot, akkor sem, amikor nem tartoztam társulathoz. Több mint negyven éve vagyok a pályán. Bármely színházba teszem be a lábam, otthon vagyok. Tudom a színpadot, érzem az illatát, ismerem titkait. Ez a szakmám! Mérhetetlen szabadságot ad. Én még ahhoz a régi iskolához tartozom, amely tagjainak a színház folyamatosságát a társulat jelenti, de én inkább a csavargást választom.

A férfiaknak talán könnyebb a színházi szerepeket nézve az öregedés, több lehetőségük van, mint hasonló korú kolléganőiknek. Maga mindig a férfit, a pasit, a vagányt, a fenegyereket játszotta. Az idő múlásával már nem ezek a szerepkörök adatnak meg. A Radnóti Színház Alkonyában talán ez a váltás is ott volt a szerepében. Hogyan éli meg a kort?

Nem érzem. 65 éves vagyok, és a Radnóti színházi szereppel párhuzamosan játszottam Posa márkit a Don Carlosban. Nálam ezek a tipikus közhelyek seggre esnek. Nem így működöm. Így kaptam, így nevelődtem, ilyen vagyok.

Van egy menedéke, a Balaton-felvidék, mit jelent?

Gyerekkorom egy része a Balatonhoz köt, Révfülöpön nőttem fel. 1988-ban költöztem vissza.

Bánom, hogy nem korábban mentem. Jó itt létezni, elvonulni.

Nem hiányzik a pörgés?

Szűrő, csak az jön, akinek fontos vagyok, megszűri a fölösleges munkákat és találkozásokat. Jól érzem itt magam.

A POSZT elvileg keresztmetszete az elmúlt évad magyar színházának. Milyen ezen keresztül színházi világunk?

Nem ilyen a magyar színház, és teljesen mindegy, hogy hányan és kik válogatnak, a végeredmény mindig szubjektív. Nem ad korrekt keresztmetszetet. A társulatokra kellene bízni, mindegyik hozza el az év általa legjobbnak ítélt darabját, és itt döntsön róla egy zsűri. Az első években még működött az elv, mára már sok a feszültség. Hiú szakma a miénk, sok az érzékenység.

Melyik szerepét válogatta volna be a POSZT-ra?

Nincsenek megkülönböztetett szerepeim. A kudarcaim, bukásaim legalább olyan fontosak, mint a sikerek. Rengeteget tanultam belőlük. Elhoznám minden kudarcomat, többet mutatna meg belőlem minden sikernél.

Fotók: Az Eszter hagyatéka című filmből