"„Én nem vagyok feminista, de…” És ha mégis?"

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Ki számít feministának?

„Én nem vagyok feminista, de…” És ha mégis?

Van munkád, jogosítványod, netán saját kocsid és egyedül intézheted banki ügyeidet? Felháborodnál, ha holnaptól mindez nem állna rendelkezésedre, csak azért, mert nő vagy? Nos, akkor téged is nagy valószínűséggel fenyeget a feminizmus veszélye.

 

 

„Én nem vagyok feminista, de…” – hallom úton-útfélen, a női magazinok hasábjairól is bevett szófordulatként köszön vissza, és követi általában olyan férfigyűlölő, legalábbis a férfiakat erőteljesen kritizáló szöveg, amelyet a legvadabb feministák is megirigyelnének. Pedig a feminizmus nem valami szörnyűséges és utálatos dolog, amit nőként ki kellene vagy ki lehetne kerülni néhány mondvacsinált indokkal. Hiszen minden olyan felvetés, ami valamilyen férfiak és nők közötti különbségre, vagy a nők – pusztán női mivoltukból következő – hátrányos megkülönböztetésére hívja fel a figyelmet, alapvetően feminista álláspontot képvisel. „Én nem vagyok feminista, de...” De igen, az vagy.

És nem csak nőként lehetsz az. Jánossy Gábor például 1911-ben (nem elírás, tényleg akkor) írta azt A feminizmus Magyarországon című könyvében, hogy „az eszme hódító erejét, terjedését nem akadályozhatják meg azokkal az ismeretes, megunt frázisokkal, hogy tudniillik a nő nem való a közpályára, maradjon meg a természet rendelése szerint való hivatása körében, a családban, legyen anya, feleség, dajka, cseléd, rabszolga, maradjon meg régi, alárendelt szerepében – vagy feministaellenes, szép költői frázissal élve: fönséges rendeltetése mellett, mert ha beleszól a közdolgokba, ha szerepel a fórumon, a  hivatalokban, az állami és .társadalmi életben vezető pozícióra jut, hát akkor vége a családi életnek, a nőiességnek – a világnak. Ezeken a »magyar« frázisokon már, hála Isten, túlvagyunk.”

 

Túlvagyunk?

 

Bizonyos szempontból – már, ami a választójogot és az autóvezetést illeti – igen, bizonyos szempontból aligha.

 

 

Egy néhány évvel ezelőtti felmérésből például az derült ki, hogy a háztartási munkák jelentős részét ma is a nők végzik, különösen a napi rutinfeladatokat, mint a főzés, a mosogatás és a takarítás. Más országokkal összehasonlítva – Németország, Franciaország és Oroszország – a magyar nők végzik a legtöbb házimunkát, amelyből a férjek meglehetősen csekély mértékben veszik ki részüket. Kedvezőbb helyzetben vannak ugyan a diplomás nők, az ő családjukban a feladatok megosztása a francia diplomás családokéhoz hasonlít. A magyar nők átlagosan 3,3-szer nagyobb részt vállalnak az otthoni feladatokból, mint férjük vagy élettársuk, akkor is, ha mindkét fél dolgozik. Magyarországon a nemek közötti hagyományos szerepmegosztás eszerint általánosan elfogadott, ennek következménye az is, hogy a tények ellenére a háztartási munkák megosztása miatti konfliktus éppen a magyar családokban a legritkább, tehát a magyar nők általában elégedettek ezzel a szereppel.

 

1 | 2 | 3 | tovább
Laborczi Dóra Laborczi Dóra cikke 2012. szeptember
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.