Az ír konyháról nem jutnak eszünkbe elsőre olyan nemzeti karakterű kifejezések, mint a pastasciutta, a tzatziki vagy a burrito. Ennek ellenére ott is nagyon jókat lehet enni. A Smaragdszigetként is ismert országot – bár igen gazdag termőföldekkel és mezőgazdasággal rendelkezik – hosszú évszázadokon át a szegénység jellemezte, ennek a konyhában is nagyon erős lenyomatai maradtak.
Az ír konyha legfontosabb alapanyagai: a krumpli, a répa, a hagyma, a cékla, a káposzta és a karalábé, valamint a birka- és a disznóhús, egy-két tengeri halfajta. Ezekből készülnek a hagyományosnak mondható ír ételek.
Reggeltől ünnepig
A tradicionális irish stew – párolt hús, ragu, amely ürühúsból készül, hagymával, burgonyával és répával (kolbászból és szalonnából készítve coodle a neve) – ízvilága egy magyar ember számára véleményem szerint igen sovány (sokkal hígabb, mint egy gulyás, és jóval kevesebb fűszert használnak hozzá), ahogy a hagyományos krumpliételek is (boxty: burgonyás palacsinta, champ: snidlinges krumplipüré, colcannon: káposztás krumplipüré).
Ami viszont tényleg felcsigázhatja a fantáziánkat, az az irish breakfast, amely szigorú szabályok szerint tojásból, baconből, kolbászból, véres hurkából, valamint grillezett paradicsomból és gombából áll – részben angol hagyományok szerint. Nem könnyű kezdés reggel, de megéri. Ha valami kevésbé koleszterindúsra vágyunk, akkor ehetünk zabkását (porridge) vagy palacsintát (pancake) juharsziruppal.
Ahogy a reggelinek, úgy a többi étkezésnek is elengedhetetlen kísérője az ír kenyér (általában helyben sütött), amely lehet sima barna kenyér (élesztő nélkül, szódabikarbónával készítve: brown soda bread), vagy lehet mazsolás bukta (barmbrack). Ez utóbbiba Mindenszentek éjszakáján különböző tárgyakat sütöttek bele, és abból próbáltak meg jövendölni. A hagyományos ír desszertnek mondott goody, a szentivánéji csemege – tejben főzött cukrozott kenyér csőben sütve – sokkal finomabb, mint ahogy elsőre hangzik. A másik híres édesség a kötelezően zöld színű pisztáciatorta, amely Szt. Patrick napján kerül az írek ünnepi asztalára.
Egyszerűen, de finoman
Ha eljutunk Írországba, akkor – főleg Dublinban – lépten-nyomon botlunk kisebb-nagyobb kávézókba, szendvicsezőkbe, levesbárokba, kifőzdékbe és bisztrókba, ahol a hagyományos ír alapanyagokból immáron újragondolt, egyszerű, de annál finomabb fogásokat ehetünk. Majd’ minden vendéglátóhelyen ajánlanak napi krémlevest, amelyhez friss házikenyeret szolgálnak fel vajjal, a jelszó tehát: „soup of the day with home made bread”! A leves készülhet vegyes zöldségből, brokkoliból, krumpliból vagy akár céklából is – egyik finomabb, mint a másik. Ha találtunk egy jó helyet, ne ragadjunk le, bizalommal fordulhatunk bármelyik soron következő felé, ahol ehetünk egy jó lazackrémes szendvicset.
A tengeri halak közül a két legfrekventáltabb az általában füstölt lazac és pisztráng. Ezeket friss kaporral, üdítő reszelt citromhéjjal ízesítik, egy kis fresh creammel lazítják, és a már említett kenyérféleségek valamelyikével együtt kínálják. Ha szeretjük a tenger gyümölcseit, rendelhetünk bátran kaviárt, kagylót és rákokat, mert mindenhol egyszerűen és frissen készítik el.
