"Ruhát veszünk, ha megjön a fizetés, ha nagy ünnepre, tárgyalásra készülünk, ha váratlanul esti programunk lesz, és természetesen külön ruha kell minden sportághoz."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Zöld utat a divatnak

Ruhát veszünk, ha megjön a fizetés, ha nagy ünnepre, tárgyalásra készülünk, ha váratlanul esti programunk lesz, és természetesen külön ruha kell minden sportághoz.

A világmárkák árleszállításai és új kollekciói a modern nő és a kísértés különös viszonyrendszerében minden bizonnyal a legegyértelműbb helyzetet teremtik meg: ők kínálnak, minél többet, mi pedig akarjuk – ha lehet, az összeset.

 

Ruhát veszünk, ha megjön a fizetés, ha nagy ünnepre, tárgyalásra készülünk, ha váratlanul esti programunk lesz, és természetesen külön ruha kell minden sportághoz, de ruhát veszünk minden különösebb ok nélkül, csak azért, mert kell nekünk. Ez a KELL ott kiabál minden áldott nap, amikor elmegyünk egy-egy csábító kirakat előtt! És mekkora az örömünk (elsősorban lelkiismeretünk megnyugtatására), ha a boldogság egy-egy darabja jó áron a miénk is lehet. De tudjuk-e igazán, mi a valódi áruk az olcsó ruháknak és a folyamatosan megújuló kollekcióknak?

 

Emberjogi egyezmények ide, rabszolga-felszabadítás oda, a fogyasztói társadalom kialakulásával a divatipar gazdaságilag is rendkívül összetett láncolatot hozott létre, amelynek egyik végén – mind a mai napig – a harmadik világbeli előállítók a másikon pedig és mi, fogyasztók állunk. Figyelembe véve, hogy a magyarországi helyzet sokban eltér a nyugat-európai átlagtól, elsőként röviden a ruházati üzletláncok előállítási folyamatait tekintjük át, majd a hazai helyzetről adunk átfogóbb képet.

 

A pamut bukása


2011 áprilisában nagy port kavart (bár Magyarországon jellemző módon kevésbé) egy leleplező riport, amelyben egy brazil újságíró arról tudósított, hogy egy nagy spanyol divatcég gyermek munkásokat alkalmaz, akik embertelen körülmények között dolgoznak, gyakorlatilag éhbérért. A brazil lap munkatársa 52 embert talált a cég egyik São Pauló-i varróüzemében, akik a cég alkalmazottaiként dolgoztak egészségtelen, gyomorforgató környezetben.

 

 

E szomorú és korántsem egyedülálló helyzet kialakulása és fennmaradása mögött egyfelől az áll, hogy a legtöbb nagy ruházati üzletláncnak nincs saját gyára, ezért a ruhák előállítására olyan – többnyire harmadik világbeli – üzemekkel szerződik, amelyek alacsonyabb munkabért kérnek a termékek előállításáért. Azért viszont, hogy egyre olcsóbb ruhák készüljenek, a termelés oldalán sokan – akik megtermelik a nyersanyagot, megszövik a szövetet, és megvarrják a ruhákat – nagy árat fizetnek. A harmadik láncszem ebben a kusza rendszerben a fogyasztó.

1 | 2 | 3 | tovább
Laborczi Dóra Laborczi Dóra cikke 2011. október
címkék:
Divat
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.