"Izgalmasak, mégis egyszerűek azok az óceániai ékszerek, amelyek 2012. január 12-ig láthatóak a Néprajzi Múzeum egyik kiállításán."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Az egyszerűség hatalma

Izgalmasak, mégis egyszerűek azok az óceániai ékszerek, amelyek 2012. január 12-ig láthatóak a Néprajzi Múzeum egyik kiállításán.

A Kossuth téri palotában, amely már önmagában is megér egy látogatást, Kauri és nagyító. Óceániai ékszerek Bíró Lajos gyűjteményéből címen különös szépségű ékszereket csodálhatunk meg.

 

 

A kiállítás a Csendes-óceán egy kevésbé ismert részére, a mai Új-Guinea területére kalauzolja el a látogatót, ahol a rovarkutató Bíró Lajos 1896 és 1902 között végzett természetrajzi és etnográfiai gyűjtést a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából, szerződéses gyűjtőként. Elmélyülten, minden részletre kiterjedően tanulmányozta a pápuák életét, akikkel bensőséges viszonyba került. Állat- és botanikai gyűjteménye mellett több ezer néprajzi tárgyat is összegyűjtött, feljegyzéseket és fényképeket készített egy olyan vidéken, amelyet az európai kultúra akkor még alig befolyásolt.

 

A kiállítás felvillantja az izgalmas gyűjtőút részleteit, bemutatja Bíró Lajos személyiségét, gyűjtési módszereit, és a gyűjtemény esztétikailag is kiemelkedő csoportjából, az ékszerekből válogatva rávilágít az ékszerhasználat társadalmi összefüggéseire.

Az ékszerviselés és a test alakítása általános emberi gyakorlat. Célja lehet a díszítés, a praktikusság, de betölthet mágikus védelmi funkciót is. Ezek a gyakorlatok és tárgyak egy szimbolikus jelrendszer, vizuális kifejezésmód részei, amellyel az egyén utal társadalmi helyzetére, hovatartozására, gazdasági hatalmára vagy világképére. Ez a fajta vizuális kommunikáció egy-egy közösségen belül érvényes és érthető, annak normái szabályozzák az ékszerviselés formáit, módjait. Azonban ezek a szabályok sem állandóak; külső hatások, például az európai kultúra térhódítása nyomán változhatnak. Magát a divatot a személyes ízlés és a napi hangulat is befolyásolja. Az ékszerek, amelyek alapján megérthetjük ezt a jelrendszert, Bíró Lajos gyűjteményének legjobban adatolt, leggazdagabb egységéből, a Huon-öbölben gyűjtött tárgyak közül kerülnek ki.

 

 

Mint említettük, a testdíszítés, az ékszerviselés szokásai külső hatásokra igen érzékenyek. A Huon-öbölben leginkább a nyugati kultúra térhódítása jellemző, amely új alapanyagokkal – textil, műanyag, üveggyöngy – és formákkal gazdagította a lehetőségeket. A misszionáriusok által közvetített keresztény erkölcsök is változást eredményeztek, elvárva az európai szabású, textilből készült öltözet viselését ott is, ahol a hagyományos alapanyagú, a papíreperfa kérgéből készült úgynevezett tapa sokkal jobban megfelelt a klimatikus viszonyoknak.

 

A nők számára vonzóvá vált európai viseleti darabokról Bíró saját felesége révén szerzett tapasztalatait idézzük:

„Nem éktelenítette […] semmiféle ruhanemű a szokásos fügefalevélen kívül, lévén ő az ő nemzeti viseletében. De hát meg kellett mutatni, hogy ezután nagyúri asszony lesz belőle, vittem hát, […] legelsőbben is a divatáru- és ékszerüzletbe. Azaz, mit is mondok, a raktárba. Van ott minden, ami csak Új-Guineában szép és jó kapható. […] Itt voltak azok az új-irlandi [Új-Írország szigetéről származó] hölgyeknek elérhetetlen mesebeli drágaságok […]. Ruha és ékszer, itt is az az első a gyönge nemnek. Szoknyának az a drága (fél márka méterje) piros vászon, amiből másfél méter  kétszer is bekeríti ezt a karcsú derekat. Szabónőhöz se kell mennie, lehasít kellő hosszúságot, körülövezi magát és megköti azzal a széles csattos szíjjal, ami ott [Új-Írországban] divatos […] Blúza is van készen, minél tarkább, annál szebb […]. No mi kell még? Egy szalmakalap, majd azt otthon körülrakja a fehér kakadu sárga bóbitájával. Van nekem otthon elég […]. Volna […] paradicsommadár is, de azt ajkpittyesztéssel lenézi, azt csak férfiak viselik. […] Cipő, az kínzószerszám volna neki. Ékszerekből is kiválasztotta a neki legszebbeket. A borsó nagyságú kék és fehér üveggyöngyöket, annyit, hogy négyszer is körülövezze a nyakát, kétszer is a derekát, még a kézcsuklóra is jusson. Másféle színűt, mint kéket és fehéret, elegáns pápua hölgy fel nem tenne, az vadembernek való. Nem is vágyik ékszerekből másra ezen kívül, mint arra a két-három ujjnyi széles porcelán karikára, amit a felső karjára húz fel, mindenikre egyet. Igaz, emellé meg pipa kell a karika mellé betűzve. […] Más már nem is kell a gazdag bevásárláshoz, mint egy kiló amerikai dohány […], amit ugyan a „művelt” amerikaiak bagóként rágnak, de ezek a „vadak” csak pipában élveznek. Ez […] egyúttal pénz is, két darabból a szabad bennszülöttektől annyi nekivaló élelemszert vásárolhat, hogy egy napig nem bírja elfogyasztani.” (Bíró Lajos, Hat év Új-Guineában, válogatott írások, 1987, 245-247)

 

Természetesen a hatás nem egyirányú! A Néprajzi Múzeum kiállításán bennünket, európaiakat is inspirálhat Óceánia kultúrája.

 

A fotókat Sarnyai Krisztina készítette.

La femme La femme cikke 2011. december

Czakó Borbála

Globális partner, Ernst & Young

Nemzetközi vizeken
"Üzemmérnökből lett közgazdásszá, jelenleg Londonban egy száznegyvenezer embert foglalkoztató vállalatnál felső vezető. Karrierje csúcsának mégis azt az..."

Halász Judit

Színésznő, énekesnő

Örökké fiatal
"Generációk nőttek fel a dalokon, koncertjein a gyerekek mellett már a szülők is vele együtt éneklik a magyar költők megzenésített verseit. Szinte megszámlálhatatlanok a Vígszínházban négy és fél..."

Fenyő Márta

Feltaláló, fizikus, biofizikus

Siker – hatalom nélkül
"Az ő befolyása – nagy szóval élve: hatalma – aligha mérhető hétköznapi mércével. Befolyásos embernek tartja magát? Válasza a kérdésre azonnali és határozott: „A szó mai értelmében egy kicsit sem..."
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.