"Amerre jár, színház terem: a Je Suis Belle divatmárka showroomjában Bovaryné lesz belőle, egy belvárosi lakás nappalijában Hedda Gablerré alakul. Mindezt néhány négyzetméteren,..."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Kiss-Végh Emőke

Kölcsönhatások testközelből

Amerre jár, színház terem: a Je Suis Belle divatmárka showroomjában Bovaryné lesz belőle, egy belvárosi lakás nappalijában Hedda Gablerré alakul. Mindezt néhány négyzetméteren, díszlet és súgó nélkül.

Így eljut a színház így olyanokhoz is, akik vagy soha nem jártak, vagy bármilyen akadály miatt nem tudnak maguk oda elmenni. És az élményt ráadásul szó szerint testközelből tapasztalhatják meg. Ez érdekli: az új színházi formák, új alapokra helyezett, szorosabb, közvetlen színész-közönség kapcsolat. „Fiatal művészként kötelességem az új irányokat megtalálni”- vallja.

 

Hogy ezeket felfedezze, világot lát. Miután a Kaposvári Egyetem színész szakán, majd a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány mesterszakán diplomázott, Dollár Papa Gyermekei néven 2009-ben önálló társulatot hozott létre egy osztálytársával. Munkájuknak köszönhetően jutottak el Hollandiába, a Holland Antillákra, Belgiumba, részt vettek az In Situ nemzetközi hálózat projektjében.

 

Az is eszébe jutott, hogy 12-18 éves közép-amerikai fiatalokkal, akik számára az európai színházi hagyomány addig teljesen távoli és idegen volt, megismerteti Sztanyiszlavszkij módszerét. Cserébe őt beavatták abba, hogy milyen egy tánc- és mozgásközpontú, asszociációkon alapuló színházi kultúra.

 

Szereti a kölcsönhatásokat, nemcsak eltérő kultúrák, hanem eltérő előadóformák között is: ugyanúgy izgatja a klasszikus kőszínházi munka – dolgozott a Budapesti Kamaraszínházban, az Örkény Színháznak most is munkatársa –, akárcsak a független produkciók. Tanít a Keleti István Művészeti Iskolában, ahol saját tapasztalatain alapuló pedagógiát követ. 2009-ben Halász Péter emlékére alapított Theatrica Vitae díjat kapott.

 

 

Nem teheti meg, hogy csak felkérésekre várjon kész produkciókba – ő annál sokkal tettre vágyóbb, és független. Érzi, hogy fiatal színészként feladata most aktuális dolgokról beszélni, amit fontosnak érez. Bár nem könnyű létforma, energiát ad neki a szabadúszás. Hiszi, hogy önálló, egyéni úton lehet valóban fejlődni. Saját magának teremt munkát, olyan utakat keresve, amelyek újításnak számítanak a magyar színházi életben.

 

A mentorprogram segítségével szeretne még több kapcsolatot színházi szakemberekkel. Azt reméli, hogy ez közelebb viszi tervei megvalósításához, a kitöréshez. Álma a filmezés és az, hogy egyszer eljátszhassa Yvonne, a burgundi hercegnő címszerepét. Akár egy kőszínház színpadán, akár a nappalinkban - mindenképpen jó lesz.

Márton András
"Megnéztem egy monodrámáját, amelyből sugárzott az eredetiség és az a vágy, hogy színházideálját új utakon érje el. Azt tervezem, hogy a közeli jövőben létrehoznánk egy közös produkciót."