Szülei Erdélyből jöttek. Új életüket egy apró, komfort nélküli lakásban kezdték, Roland oda született 89-ben. Családjában az első muzsikus, négy-öt éve zongorázott, amikor egy versenyen biztató visszajelzéseket kapott: érdemes próbálkoznia a zenei pályával.

„Nyolc-kilenc éves koromig még láttam annyira, hogy a gyengénlátókhoz kezdtem iskolába járni, írni-olvasni, sőt kottát olvasni is megtanultam még rendesen. Azután nagyon gyorsan elvesztettem a látásomat. A vakok iskolájában folytattam. De ha az ember vakként egy látó társadalomban él, meg kell próbálnia integrálódni, nem szabad falakat építenie maga köré. Átmentem a konziba, ott is érettségiztem.”

A konzi meghatározó élménye, a nemritkán estébe nyúló közös zenélések erős köteléket jelentenek: „tök normális tinédzserek voltunk, de a zene olyan kapocs volt közöttünk, ami egy átlagos iskolában nincs meg a gyerekek között”. Roland számára a komolyzenén túl is van élet: „Valószínűleg több könnyűzenei koncerten jártam, mint komolyzenein. Emlékszem, egyszer egy zongoravizsga előtti este a Sziget-fesztiválon voltam egy koncerten a barátaimmal. Mindenfajta zenében megtalálom az értéket.”

Ami a komolyzenét illeti: úgy gondolja, nem is olyan nagy a különbség a klasszikus nagy szerzők és az új zene szerzői között. Ez viszonylag kevesek kenyere. „A lényeg az, hogy milyen mélyre tudsz ásni egy-egy darabban, mennyire érzed meg az üzenetét. Én minden stílusban örömömet lelem.”

A koncertzongorista-pályán a vakság hendikep ugyan, de nem megugorhatatlan akadály, véli Roland. Ez nem is foglalkoztatja annyira. Olyan sokfelé elindulhat még. Két év múlva egy művész-tanári diploma boldog tulajdonosaként ráér még dönteni. A tanárságot minden további nélkül el tudja képzelni.

De az íróság is szóba jöhet. Megosztom veled című, 2012-ben megjelent könyvében nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megírja, mit gondol szerepekről, identitásokról, vágyakról, önértékelésről, meg egy sor fontos dologról. „Egy fiatal szerző, aki szerelmes a létezésbe” - írják Rolandról a borítón. A vele való találkozás meggyőző: ő az a fajta szerelmes, aki sokat tud szerelme tárgyáról, és érvényes gondolatai is vannak róla, amelyeket aforisztikus tömörséggel fogalmaz meg. Akárhogy alakul is, ezzel a személyiséggel alighanem érdekes pályának néz elébe.