"Letűnt korszakok és képzeletbeli világok elevenednek meg a kezeik között. Ők azok, akik nélkül a mozivászon karakterek nélkül maradna."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Legendás filmes kosztümök mögött

Letűnt korszakok és képzeletbeli világok elevenednek meg a kezeik között. Ők azok, akik nélkül a mozivászon karakterek nélkül maradna.

A siker kulcsa a filmvásznon nem csupán az izgalmas történetben és a szereplőkben rejlik. A lényeg több olyan részletben bújik meg, mint a díszlet, vagy éppen a felejthetetlen kosztümök, amelyek nélkül a színészek játéka szegényebb lenne, a történet pedig hiteltelenebb. A jelmezek a filmes kultúra elválaszthatatlan részei: a jelmeztervező öltözteti fel a színészt, a filmbéli karakter pedig megragadja a nézők képzeletét, s így a ruhák divattrendet is teremthetnek. A jelmeztervezők ma egyre inkább háttérbe szorulnak, sokan költséghatékonyabb megoldást választanak, és stylistokkal helyettesítik őket, pedig a szakmában számos olyan zseniális designer dolgozik, akik nélkül a karakteralkotás jóval nehezebb feladat volna.

 

Colleen Atwood


A jelmezek királynőjeként is emlegetett Colleen Atwood ma az egyik legtehetségesebb és legtöbbet díjazott tervező. A designer szinte játszi könnyedséggel mixeli a különböző korokat, merész ötleteinek semmi nem szab határt. Három Oscar-díjjal is büszkélkedhet, 2002-ben kapta meg az elsőt a Chicagóért, a másodikat 2005-ben az Egy gésa emlékirataiért, a harmadikat pedig 2010-ben zsebelhette be Tim Burton Alice Csodaországban című filmjéért. Nem véletlenül, hiszen több mint 20 éve dolgozik együtt a rendezővel, így mostanra már megtanulta, hogyan idézzen fel kreációival sosemvolt korokat, világokat.

 

 

Atwood 2010-ben 10. Oscar-jelölését is megkapta a Hófehér és a vadász című filmért, amelyben a középkori viseleteket kombinálta új, innovatív anyagokkal, életre keltve Rupert Sanders sötét Grimm-mese-interpretációját. Itt az egyik legnagyobb kihívást a királynő jelmezei jelentették, Atwood előszeretettel játszott a geometriával, és gyakran használt olyan elemeket, mint a koponya vagy a csont, amely a halált és a gonoszt szimbolizálja. A fekete, madárszerű köpenyt több mint négy hétig készítette, minden egyes tollat kézzel vágott meg és illesztett hozzá az anyaghoz.

 

Jacqueline Durran


Durran a 90-es évek óta dolgozik filmekben jelmeztervezőként; karrierjében az áttörést a 2005-ös Büszkeség és balítélet hozta meg, de a nevéhez köthető többek között a Vágy és vezeklés, vagy az Anna Karenina 2012-es változata is, amely 2013-ban meghozta neki az első Oscar-díjat. A legtöbb designerrel ellentétben, akik minden részletet aprólékosan megterveznek, hogy ruháik tökéletesen illeszkedjenek az adott történelmi korba, Tolsztoj klasszikusában Durran és a rendező, Joe Wright élt a művészi szabadság lehetőségével. Így a jelmezek a 19. századi orosz arisztokrácia és az 1950-es Dior couture egyedülálló keverékeként jöttek létre. „Megnyugtatott, hogy szabad kezet kaptam, így nem volt lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy nem követjük szorosan a regényt” – mondta a tervező. Az egyik legemlékezetesebb jelenetben a hősnő egy drámaian szép fekete selyem báli ruhában pompázik. A színt állítólag Durran azért választotta, hogy tiszteletben tartsák az író változatát is. „Nem annyira az egyes elemek voltak fontosak, sokkal inkább az, ahogyan a ruha keretbe fogta a hősnőt” – árulta el a tervezőnő kreációjáról, melyet a jelenetben egy meseszép Chanel nyaklánccal párosított.

 

 

Eiko Ishioka


Az 1912-ben hasnyálmirigyrákban elhunyt jelmeztervező, művészeti vezető, provokátor az eleganciáról és a stílusról olyan globális elképzeléssel rendelkezett, amely legalább annyira különös volt, mint ő maga. Munkái olyan divattervezőket ihlettek meg, mint Alexander McQueen vagy Victor and Rolf. Többek között Grammy-díjjal, Tony-díjjal és egy Oscarral is büszkélkedhetett. Ruhái múzeumokban, színpadokon, köztük a Broadwayen, valamint a 2008-as pekingi olimpián is megjelentek. Ishiokát a piros szín megszállottjának tartották, a választott árnyalat azonban különleges volt: sötét, mégis élénk, a tervező számára az elegancia, a veszély és az intelligencia megtestesítője. Tarsem Singh 2012-es Tükröm, tükröm című filmjéhez több mint 400 összeállítást, és több mint 600 kosztümöt, kiegészítőt tervezett, s jelmezeibe némi humort és hóbortot is belecsempészett. A Julia Roberts alakította királynő esküvői ruhája több mint 27 kilót nyomott, és két és fél méter átmérőjű volt, nem kevesebb, mint 7 ember kellett ahhoz, hogy felemeljék.

 

 

Deborah Lynn Scott


Deborah Lynn Scott neve, ha máshonnan nem is, a Titanicból sokunknak ismerős lehet. A tervező a filmért 1997-ben megkapta az Oscar-díjat, de az ő nevéhez köthető többek között az E.T., az Avatar, és a Transformers is. A Titanicba több mint 365 nap alatt készítette el a jelmezeket 50 ember segítségével. „Először csak négy-öten voltunk, és egy ideig csak utazgattunk, egyedi vintage darabokat gyűjtöttünk. Végül a csapat 50 főre bővült és a stúdió mellett volt egy hatalmas áruház is, amelyben a kosztümöket tároltuk” – mondta Scott. Az arisztokrácia jelmezeinek megtervezése igazi kihívást jelentett számára, hiszen abban az időben az emberek naponta legalább háromszor, négyszer is átöltöztek. A vásznon egyszerre jelentek meg a századforduló díszes öltözékei és a modernebb évekre jellemző ruhák. A kreációk nagy hatással voltak később a divatiparra is, Valentino tavaszi-nyári kollekcióján még 2012-ben is az 1910-es évek hatását érezhettük.

 

 

Michael O'Connor


A tervező 2009-ben kapta meg első Oscar-díját A hercegnő című kosztümös filmért. Később a 2012-es Jane Eyre-hez készített jelmezekkel szintén óriási sikert aratott. Nevéhez fűződik még a Mrs. Pettigrew nagy napja, a Dredd, vagy a Harry Potter és a titkok kamrája is.

Georgiana Cavendish Devonshire hercegnője a maga idejében igazi divatikon volt, amit A hercegnő című film zseniálisan érzékeltetett, O’Connor pazar jelmezeinek hála. Arról pedig, hogyan akarta megjeleníteni Charlotte Brontë klasszikusát, a következőt mondta: „Nagyon hitelesen szerettem volna ábrázolni a ruhákat, beleértve a pamutot, a textileket és a textúrákat is.” Szerencsére nem volt hiány referenciaanyagból, a designer a gyerekek ruháihoz átkutatta a gyermekmúzeumokat, később pedig rátalált egy amerikai internetes oldalra, amely eredeti 19. századi mintákat és anyagokat árusított. Végül ezeket használta fel Jane Eyre (Mia Wasikowska) felöltöztetéséhez. 

 

Póta Szilvia Póta Szilvia cikke 2014. február
címkék:
Divat | Film | Művészet
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.